Páncélhibák
Pár éve írtam már egy cikket hasonló témában,
de a legutóbbi versenyen látottak alapján úgy érzem itt az ideje egy újabb
szösszenetnek. LINK
Lyukak a páncélon:
Fontos, hogy nem mások felszerelését szeretném
szidni, a célom az, hogy elkerüljük a sérüléseket.
Legyünk tisztában azzal, hogyha egy legálisan
támadható felületet szabadon hagyunk, akkor előbb vagy utóbb azt meg is fogják
ütni. Lehet, hogy ez véletlen lesz, de minél nagyobb a tét, minél komolyabb egy
verseny szembe fogunk kerülni olyan harcosokkal, akiket nem fog érdekelni a
testi épségünk és kifogják használni a hibánkat.
Karvasak:
Összekötős /Floating rendszerű karvasnál is
fontos, hogy az alkar, a könyökkupak és a felkar lemez szépen illeszkedjen
egymáshoz. Nem hagyhatunk ujjnyi réseket ki közöttük.
Ez egyrészt veszélyes, hiszen egy jó kezű
alabárdos ripityára törheti a csontunkat, másrészt, ha egy marshall elég
szigorú, szó nélkül állíthat ki a harcból minket. Idei BN-en volt rá példa,
hogy egy két magyar harcost is leküldtek a pályáról, mondván, hogy a felkarjukat
nem védi eléggé a páncél.
A brigantin és a vállvas között nincs átfedés.
Fentről simán belehet ütni a testre. Illetve se elölről se hátulról nem véd.
A bicepsz teljesen védtelen.
A könyökkupak és az alkar nem illik egymáshoz,
csak egészen hátul lapolnak. Vagy az alkart kellene átszabni(nagyobb belső
lemez, kissé elforgatni a karon stb) vagy egy nagyobb könyököt felvenni.
Ez az összeállítás 1v1-re még jó lenne, ott
azért tudatosabban lehet védekezni, könnyebbek a fegyverek stb., de
csoportos harcra ez túl rizikós.
A másik harcostárs kesztyűje nem rendelkezik
rendes mandzsettával. A csuklója teljesen szabadon van ha egy kicsit is előre
hajtja a kezét. A csukló csontjai könnyen törnek és egy nagyon nehezen gyógyuló
területről van szó. Ne kockáztassunk!
Hatalmas lyukak nem csak nyugati de Keleti felszerelésnél
is előtudnak fordulni, ha nem elég átgondolt a koncepció.
A felkart védő “szárny” a vége fele túl keskeny
és nem elég hosszú, illetve túlságosan szabad a mozgása. Többször volt, hogy elmozdult
és nem védte a kart. Az apró lemezek is könnyen kiszakadnak, mire a
harcostárssal szembekerültem már cafrangosra volt szakadva egy tenyérnyi részen
az egész. Ilyen páncélnál használjunk nagyobb lemezeket és erősebb alapot amire
fel lesznek szegecselve.
Az alatta
lévő bazabund szíja elszakadt és emiatt lecsúszott így még nagyobb volt a lyuk.
Nagyobb és hosszabb nyúlványra lenne szükség az oldalánál, vagy egy korongra.
Illetve erősebb szíjra.
Ezek a fajta szabadon hagyott területek akkor a
legveszélyesebbek, amikor teljesen kinyújtjuk a karunkat, illetve akkor, amikor
a karámra kapaszkodunk fel. Az utóbbi esetében még elmozdulni sem tud a karunk,
ha ütés éri.
Inkeyn lezajlott jelent: A szerb
csapatkapitány többször is jelezte, hogy teljesen szabad a kar. Nem használták
ki, nem verték szét az ellenfél karját, de többször is megbökte a buzogányával,
hogy érezze mennyire védtelen.
Lábvas:
Ha sima háromdarabos a rendszer, akkor ugyan
ezek a hibák előjöhetnek lábvas esetében is.
Több ujjnyi lyukak a térdkupak fölött és
alatt. Nagyobb térdkupakra, vagy egy-egy betoldásra lenne szükség felette és
alatta.
Lábszúárból is lehetett látni párat, ami
egészen egyszerűen nem ért le a bokáig és azt teljesen szabadon hagyta. Itt
ugyan az a helyzet, mint a csuklóval.
Kesztyűk:
Itt sajnos még mindig hatalmas problémák
vannak.
Ötujjas hagyományőrző kesztyű. Igen, nagyon
szép és pofás darab, DE erre egy komolyabb szálfegyveres vagy kisbaltás ütés
szinte biztosan ujjtöréssel fog járni. Ne használjunk ilyen típust. Ha
mindenképp ezt a kinézetet preferáljuk válasszunk olyan kesztyűt, ahol az
ujjakat védő nagylemezek kialakítása ezt utánozza, de mégis egyben védi az
ujjakat. Vagy legalább kössünk az ujjak elé egy korongot.
A másik szívfájdalmam: Páncélkesztyű bélés
nélkül, iszonyatosan gyengére hagyott hüvelykujjal.
A kesztyűbe kell bélés. Ugyan olyan páncélelem
mint a többi. A karvasat se vesszük fel pólóra könyörgöm.
A hüvelykujj egy nagyon jól üthető terület.
Védenünk kell oldalról és szemből is. A lemezek legyenek sokkal domborúbbak és
sokkal jobban öleljék körbe az ujjat.
Ha buhurtra rendeltünk kesztyűt, és valaki
ilyet akar eladni nekünk utasítsuk vissza. Kesztyűből törekedjünk a minőségre
és az extra védelemre. Ugyan így a másik oldal felé…ha valaki buhurtra rendel tőlünk
kesztyűt akkor vagy ne vállaljuk el, vagy csináljuk meg rendesen. Vagy tegyünk
mi magunk bele bélést, vagy hagyjunk neki elég helyet és hívjuk fel rá a
megrendelő figyelmét…..de az, hogy így belerakunk egy hegesztőkesztyűt és had
szóljon, egyáltalán nem jó megoldás és nem egy jó hozzáállás.
Csípő és derék:
A kolléga úgy harcolta végig az 5v5 versenyt,
hogy a páncél szoknyája egyszerűen nem ért le végig a testén. A derék és a
csípő szabadon hagyva.
Ezeket a helyeket előszeretettel támadják,
pont amiatt mert sokan elkummantják a védelmét, hogy szabadabban tudjanak
mozogni. Számítsunk erre. A feneket szintén szokták ütni és ha egy kicsit
felcsúszik a fejsze feje akkor simán csontunk törik.
Ez megint csak akkor a legveszélyesebb mikor fogásban
vagyunk és nem tudunk kimozogni a támadások elől és rendesen védekezni sem. Rosszul
fordulunk, pont beletoljuk a csípőnket egy alabárd útjába és kész a baj.
Sisak:
Itt is többféle problémát láttam.
Volt egy sérülés, amit a lengőbélés hiánya
okozott.
A sisakba mindig legyen lengőbélés. A
fejbélésünkre ez üljön rá és ne maga a lemez. Így lesz egy zóna a sisakon belül,
ami megvéd minket attól, hogy a horpadó lemez sérülést okozzon.
A sisak ne legyen szűk a fejünkre. Persze, ne
is lötyögjön, de ha már horpadások nélkül is csak nyom és szorít akkor
nagyobbra van szükségünk.
A tarkót és a nyakat is védeni kell. A sisak
ne legyen túl rövid. Ha felhúzzuk a vállainkat szépen üljön föl a páncélunkra. Ezen
kívül vagy legyen egy lenyúló hátsórésze ami védi a tarkót, vagy ki kell
egészítenünk. Varrhatunk fel a béleltsapkára plusz lemezeket, rakhatunk a
sisakláncra kis pajzsot stb.
Ez nem csak fontos, de a szabályok is erre
kötelezik a harcosokat!
A másik probléma a nem megfelelő bélés. A
bélésnek védenie kell az ember homlokát és szemöldökét is.
Két megoldás van:
Ha különálló bélésünk van, akkor azt ha
felvesszük, a homlokrésznek lekell lógnia a szemöldökünkig. A cél az, hogyha megütik
a sisakot szemből, akkor a harang teteje a bélésre feküdjön fel és ne a
fejünket üsse és vágja meg.
A másik módszer, ha a bélés bele van varrva a
sisakba. Ezt is jól kell csinálni. A bélés kissé lógjon túl a homloklemezen. Ha
a lemez lóg túl a bélésen akkor az szintén sérülést tud okozni. A másik, hogy a
varrásnál nem szabad nagyon keményre összehúzni a bélést. Ha a bélés nem tud
összenyomódni, akkor nagyon keveset vesz el az erőből. Ugyan úgy bedagadhat a fejünk, a varrás pedig
felhorzsolhatja a bőrünk.
Mit tudunk tenni az ellen, hogy elkerüljük az
ilyen hibákat?
Ha összeállt a szettünk vegyünk mindent szépen
föl, majd pedig kérjük meg az egyik csapattársunkat, hogy járjon minket körbe,
nézze át a páncélunkat, bökdösse végig és győzödjön meg arról, hogy nem lát
olyan rést rajtunk ami veszélyes lehet.
Nem túl erősen, de minden támadható felületet
ütögessen végig legalább egy falchionnal. Ha valahol azt érezzük, hogy már ez
is fáj akkor ott baj van.
A sisaknál is ugyan így járjunk el. Csapkodjuk
meg egy kicsit, lökdössük meg szemből is a vizort. Ha nyom, fáj, akkor nem lesz
jó.
Illetve alaposan nézzük át a BN szabályokat
is. Nem véletlenül vannak a megkötések.
Legyünk tudatosak, maradjunk épségben!
Ujvári Ádám
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése