Élménybeszámoló: Visegrdi Viadalok - 3. Buhurt Torna

VV - 3. Buhurt Torna

A Visegrádi Palotajátékokat lehet szeretne vagy nem szeretni, de mégis ez az a fesztivál ami helyet ad minden évben Magyarország legnagyobb buhurt versenyének.

Még ha a saját költségünkön is, de évről évre összejárunk és ringbe lépünk majd olyan élményt próbálunk nyújtani a nézőknek, amit sokáig fognak emlegetni. Azt hiszem ez idén is sikerült.

Idén valamivel kevesebb versenyző volt mint tavaly, de ennek ellenére, az új rendszernek hála, sokkal több mérkőzés volt. Mivel szerettük volna elkerülni azt, hogy valaki egyetlen elbukott küzdelem után kiessen, az első körben négyfős csoportokra osztottuk a tizenhat versenyzőt és minden harcosnak meg kellett küzdenie a csoportjában lévő maradék három harcossal. A második körbe a csoport elsők és másodikak jutottak be, innentől kezdve egyenesen ágon jutottak tovább a vívók.

A küzdelmek hossza is változott. Az első körben egy darab, másfél perces menet volt, ezzel szemben a többi körben már kétszer egy percet kellet végig küzdeni. 

Ennek ellenére a legnagyobb változáson maguk a konkrét szabályok estek át. Évről évre egyre nagyobb szabadságot hagytunk a harcosoknak, ez idén szinte elérte a csúcsot. Már nem csak a karddal lehetett támadni, hanem a pajzs élével is, ezen kívül a rúgások is mind pontot értek. A földre került ellenfél pedig továbbra is támadható volt.  

Az idei Viadal volt a legkeményebb, legdurvább mind közül. Ezt az is tökéletesen bizonyítja, hogy a mérkőzések nagy része végig sem ment, többször is sikerült valaki egy percen belül kiütni vagy feladásra kényszeríteni.

A mezőny:

Az egyik szemem sír, a másik nevet.

Versenyezni jó. Belépni a ringbe, hallani ahogy a közönség tombol, ahogy a csapattársaid üvöltik a neved, legyőzni egy nehéz ellenfelet és végül ahogy a bíró felemeli a kezedet…. páratlan élmény.

De nem csak emiatt csináljuk.

Mint szervező az is a cél, hogy minél több emberrel tudja megismertetni egy ilyen esemény a buhurtot és egyre többen lépjenek rá a HMB rögös útjára, itthon is.

Pont emiatt volt jó látni ennyire sok új arcot a harcosok között. Ezúton is szeretnék sok sikert kívánni minden újoncnak és hatalmas adag kitartást! Jó úton haladtok, csak így tovább.

Ezzel szemben, idén sok veterán versenyző volt kénytelen kihagyni a Viadalokat. Nektek minél előbbi visszatérést kívánok, hiszen így sem vagyunk sokan.

 

 

A küzdelmek:

Az első kör nagyon gyorsan ment, a mérkőzések pörgősek voltak és sikerült egymást is úgy felhergelnünk, hogy lagymatag meccsre egyszer sem került sor. Mindenki próbálta olyan gyorsan kivégezni az ellenfelét amennyire csak lehetett.    

A nap második felében következtek a hosszabb mérkőzések. 

Bátrak voltunk, az egész versenyt bevállaltuk szombatra. Ám a feszített tempó némileg megbosszulta magát. A döntők idejére hatalmas tömeg gyűlt a karám köré, és nem mertünk megengedni magunknak hosszabb pihenőt, így az utolsó, háromfős körbeverésnél alig tudtunk levegőhöz jutni.  Szerencsére ettől függetlenül az utolsó meccs kifejezetten látványosra sikerült, mivel Marton Ferenccel úgy ráestünk a karámra, hogy sikerült mind a két gerendát kettétörnénk és földre kerülni.

Sérülésből szerencsére, egészen kevés akadt. Ezek nagy része is inkább csak zúzódás volt. Egyedül egy komolyabb bokasérülésre került sor ám ezt is egy esés és nem egy konkrét támadás okozta.

A felszerelés:

Idén ebben is nagy előre lépést sikerült elérni. Nagyon kevés páncéldarabot kellett csak beadni a „közösbe” ezeknek a nagy része is inkább csak kesztyű volt, vagy gerincprotektor.  Reméljük jövőre erre sem lesz szükség, és még gördülékenyebben tud zajlani a verseny.

A páncélok összképe is sokkal jobb volt. Végre az egész mezőny kinézett valahogy. Ami egyedül zavaró volt, hogy a kapkodás miatt, nem mindig sikerült elég jól takarna (volt amikor semennyire sem) a modern protektorokat.

A karám idén is borzalmas volt….de hát ajándék lónak ne nézd a fogát. Ha sikerült jól gazdálkodni jövőre, talán megtudjuk majd engedni magunknak a saját, tartós karámot is.

A bírói és asszisztensi munka + Technikai háttér: 

Erre idén sem lehetett panasz. Hál Istennek mindig volt elég bírónk, a főbíró szépen végig vezette a küzdelmeket, a papírmunka is akadálytalan volt és gyors. Mindig lehetet tudni, ki hogy áll, kinek hány meccse van még hátra, illetve pontosan ki következik és kinek kell felkészülnie.  Csillagos ötös.



















Fotósból kevesebb volt a helyszínen mint eddig, de cserébe Bruzsik Krisztián minden mérkőzést felvett, illetve Ádámffy Zsigmond is remek felvételeket tudott készíteni sisakkamerájával, emiatt akik lemaradtak volna a Viadalokról nemsokára otthonról élvezhetik a küzdelmeket HD-ben :)

Remélem nem csak én jöttem haza sok-sok remek élménnyel gazdagabban Visegrádról hanem mindenki más is aki elég bátor volt ahhoz, hogy kardot és pajzsot ragadjon , vagy a karám széléről szurkolta végig a tornát. 

Idén is csodálatos hétvégét sikerült eltöltenem a Viadalokon és remélem, hogy még sok ilyenben lesz részem.  Szeretném mindenkinek megköszönni, akinek része volt benne. Szép volt fiúk!

Ujvári Ádám