2014. május 15., csütörtök

Turnirul Campionilor



Ferreus Lupus Erdélyben - Április 26-27.

Még a tél folyamán hívott meg minket, Andrei Prian a „Turnirul Campionilor” bajnokságra és úgy döntöttünk, hogy szívesen kipróbálnánk magunkat egy külföldi versenyen is. Sajnos úgy alakult, hogy csak mi tudtunk kiutazni az országból, más szövetségi tagok nem és mi is csak kis létszámmal.

Utazás:
Szombat délután indultunk Budapestről. Nagy szerencsénk volt, mert hiába a családi kombi, alig fért be négy ember holmija az autóba. Berettyóújfaluban eltöltöttünk egy kellemes vacsorát egy útszéli kis étteremben, majd tovább robogtunk a határhoz. Szerencsénkre nem kellett sorban állni, könnyen átjutottunk Romániába.

A határ után kicsit lelassult az utazás, egyrészt nem tudtuk mennyivel mehetünk, másrészt rengeteg kis falvakon kellett átjutnunk. Sajnos odafele szinte semmit sem láttunk a tájból mert már besötétedett, de szerencsére hazafele ezt betudtuk pótolni. Erdély gyönyörű!

Kolozsvár főterére fél egykor érkeztünk meg. Itt találkoztunk a főszervezőkkel és pár versenyzővel, majd elvittek minket a szállásunkra.

Szállás:
A szervezők egy közeli hostelben béreltek több szobát is a versenyzőknek. Sajnos ketté kellett válnunk, mivel nem volt olyan szoba ahova mind a négyen befértünk volna, de végül nem lett gond. Maga a hostel kényelmes volt. Tiszta szobák, modern fürdő, kis konyha. Reggel tudtunk venni kávét, reggelit pedig ingyen kaptunk. Sajnos nem sokat tudtunk aludni, mivel már délelőtt át kellett érnünk a verseny helyszínére.

Helyszín:
A tornát egy hatalmas sportkomplexum egyik termében rendezték meg. Szombaton „pontozós” vívás volt illetve íjjászat, míg vasárnap buhurt. Mi csak a verseny második napján vettünk részt.
A küzdelmek egy profi fakarámban  zajlottak, több pontozó bíró is volt, illetve egy főbíró. Alapvetően három versenyszám volt betervezve ( triatlon, profight, 3v3) de csak az egyéni verseny számok lettek megtartva.


Verseny:

Négy versenyzővel indultunk ( Búvár Attila, Z , Marton Ferenc, Ujvári Ádám) a torna HMB versenyszámaiban és több helyi csapattal is meg kellett küzdenünk.

A verseny triatlonnal kezdődött ( másfél perc hosszúkard, 3x3 találat bucklerrel, másfél perc pajzs+kard). Kifejezetten jól szerepeltünk mindannyian, pedig ez volt az első alkalom, hogy ilyen formában versenyeztünk. Szerencsére az első körben nem sorsoltak minket össze, viszont utána kétszer is meg kellett küzdenem egy egy csapattársammal. Sikerült elhoznom az első helyet, Búvár pedig a második lett.



Ezután jött a profight amiben végül csak én és Fecó indultunk, mivel a többieknek nem jutott ellenfél a saját súlycsoportjukban. Itt igazán nehéz dolgunk volt, hiszen a hátunk mögött volt már az egész triatlon. Más-félperces menetek voltak, és szemben az itthon megszokottal nem csak kardokat engedtek be a szervezők, hanem egykezes fejszéket is. Az elején egy kicsit tartottunk a dologtól, de végül nem lett semmi gond. Fecó elhozta a második helyet.


A helyezéseket nem versenyszámonként osztották hanem a tornán elért eredményeket összesítették és ez alapján hirdettek ki az első három helyet. A tornát sikerült megnyernem, de sajnos a többiek nem jutottak fel a dobogóra. Búvár hiába lett második a triatlonban, mivel nem indult profightben ezért nem ért el helyezést. Fecó pedig amiatt csúszott le a dobogóról mert triatlonban összekerültünk a második fordulóban.



Versenyzők:
Nagyon jó tapasztalat volt végre teljesen idegen vívókkal megküzdeni. Mivel elég kevés versenyző van itthon, mindenki ismeri a másik stílusát, tudjuk mire számítsunk a másikkal szemben. Erről a luxusaról lekellet mondanunk odakint. Ettől függetlenül sikerült feltalálnunk magunkat és szinte mindig rátudtuk kényszeríteni az ellenfeleinkre a saját vívótempónkat.

A kinti harcosok nagyon szívósak és bátrak ( egy szál láncingben nyomják a profájtot fejszékkel, már évek óta) viszont ugyan azokkal a problémákkal küzdenek mint a hazaiak. Kevés a felszerelés. Ezzel szemben mintha kint nagyobb lenne az érdeklődés a buhurtra, ami igazán biztató

Mindenki nagyon kedves és szívélyes volt velünk, aki nem tudott magyarul azzal angolul beszélgettünk. Az egész rendezvény jó hangulatban telt el. Nem volt semmilyen összetűzés, vagy vitás helyzet. Mindenki elfogadta a bírók szavát, és a szabályoknak megfelelően vívott. 

Hazaút:
A verseny után sajnos egyből indulnunk kellett haza, így is késő este értünk vissza Pest megyébe. Nagyon élveztük az utazást. Amiről odafele lemaradtunk azt most betudtuk pótolni. A hatalmas erdőségektől, mesébe illő hegyektől és völgyektől elszorul az ember szíve! 

A határon kicsit feltorlódott a forgalom, mert a határőrök benéztek a csomagtartókba és az utasterekbe. Mi már előre röhögtünk, mivel az autó tömve volt a páncélokkal, és az ölünkben is csomagok voltak. A határőr benézett az ablakon, meglátta mik vannak nálunk, elkerekedett a szeme és már intett is, hogy mehetünk.

Visszafele is megálltunk a berettyóújfalui „törzshelyünkön” és benyomtuk a szokásos vacsit. 
Azért a verseny fáradalmai is meglátszódtak rajtunk. Ahhoz képest, hogy előző este még bömbölt a kocsiban a Vágtázó Csodaszarvas, vacsora után egy órával szinte mindenki aludt az autóban.



Tanulság:
Két dolgot is le kellett szűrnünk a versenyből. Az első az, hogy a technikánkkal nincs baj, ellenben az állóképességre nagyon rá kell feküdnünk. Egy-egy triatlon meccsel még nincs baj, de egymás után két versenyszámban is elindulni nagyon nagy kihívás. Nincs mese, többet kell edzenünk.
A másik probléma az volt, hogy csak mi mentünk és nem vittünk magunkkal segítőket. Naivan azt gondoltuk, hogy feltudjuk majd egymást öltöztetni...de ez esélytelen ilyen tempó mellett. Ezúttal szeretném megköszönni az Ezüst Sólyom csapatnak a segítséget, akik a verseny első percétől kezdve nagyon barátságosan viselkedtek velünk, és gyakorlatilag végig segítettek nekünk. Ha ők nem lettek volna, valószínű nem tudtunk volna ilyen eredményesen szerepelni.

Végszó:
Egy nagyon jó élménnyel lettünk gazdagabbak, és rengeteg jóembert ismertünk meg ezen a hétvégén. Külön köszönet jár Andreinek és a többi szervezőnek, akik a sok nehézség ellenére is ilyen remek tornát tudtak szervezni! Mindenképpen szeretnénk fenntartani ezt a kapcsolatot, és minél előbb viszonozni a meghívást!

Ujvári Ádám