BN 2017 - Összefoglaló - Ádámffy Zsigmond

Először is szeretném mindenkinek megköszönni, aki segített és szurkolt nekünk. Kiemelném a szponzorainkat : A lamax electronics-ot és a naturalsport.hu-t / Biotechusa-t . Reméljük egy hosszútávú együttműködés útján indultunk el. Kiemelt köszönet azoknak a magánszemélyeknek akik adománnyal járultak hozzá, hogy a csapat gond nélkül hazajusson. (erről a szituációról később)

Élményileg:

Ám viszontagságos utunk volt, biztos vagyok benne, hogy utólag hatalmas kalandként fogunk rá visszatekinteni. Barcelona csodálatos város, a helyszín a Monumentál méltó helyszín egy HMB világbajnoksághoz. Talán kicsit túlzóan korai választás volt. A szállásunk, utaztatásunk a városon belül kiváló volt. Valóban sportolóhoz méltóan lehetett pihenni. Azt gondolom, el lehet felejteni a középkori tábort, ha ilyen szintű igénybevételnek tesszük ki az embereket. Maximum kényszermegoldásnak jó.




Maga a verseny:

21v21

A cseh csapattal közösen indult néhány légiósunk. A csehek pár meccs után sérülésekre hivatkozva feladták. Logikus döntés. A 21v21 a legkaotikusabb daráló. Ha komolyan számolnak egy ütőképes
5v5 csapattal a későbbiekben, nem érdemes az embereket itt lenullázni. 21v21 –ben ugyanis reális esélyük nem volt.

5v5 Tudtuk hogy nehéz csoportba kerültünk. Gyakorlatilag Izrael, Lengyelország, Franciaország , top 10-es csapatok. Egyértelműen Horvátországnál voltunk csak erősebbek. Ezen a meccsen hoztuk is az elvárhatót, a begyakorolt taktikánkat végigvíve gyors győzelmet arattunk egymás után kétszer is. Az izraeli meccsünk felemás élmény volt. Én személy szerint keményebb menetre számítottam.
 
Beletettük magunkat… és volt olyan pillanat, amikor meg lehetett volna. Egy felszerelés baki miatt vesztettünk egy kulcs embert, taktikai hiba miatt szálfegyverrel birkóznom kellett. Csak rámfeküdve tudott levinni az ellenfél, így emberelőnybe nem kerültek, de support nélkül a többiek is elvéreztek a karámban a jóval tapasztaltabb izraeliek ellen. Legendás momentum volt az utolsóként álló tankunk, Estéli Boldizsár birkózása 2 izraeli ellen. Micha Morgulis, Vagy 2 percig csépelte, egy kétkezes bárddal hátulról, amikor mindenki meglepetésére dühödten a földrecsapta a fegyvert, majd kirohant egy falchionért. Boldizsárt ugyanis a szálfegyver nem fogja. ( mondjuk estére belilult :D ) A lengyelek egyértelmű sebesség és taktikai főlénye elsodort minket. A franciákról sajnos ugyanezt mondhatom el. A franciák mongol ruhás futója eszméletlen technikai tudásról és fizikai felkészülésről tett bizonyságot. Az ember konkrétan 5 másodpercen belül 2 magyar harcost vitt le fegyveres érintés nélkül. Lendületből sodort el egyet, Tamást pedig egy leguggolással buktatta át úgy, hogy szaltózott a levegőben. Tanuljunk tőle!
 
Mint az élő bejelentkezéseinkből láthattátok ennek ellenére továbbjutottunk (adminisztrációs hiba ) Ez elég kínos helyzetet hozott, miközben Ujvári Ádám félkomolyan, gyakorlatilag levezetésként elindult pajzs kard kategóriában (amiben így is majdnem továbbjutott ), Szabó Ricsi meg szálfegyverben egy óra múlva újra ott kellett állnunk a karám szélén cuccban. Mondanom sem kell a kiesés teljes lelki nyugvásával pattantak is a sörök, szurkoltunk, néztük a meccseket, segítettük az 1v1-eseket- Innentől kezdve.. hát gondoljátok nyugodtan tovább micsoda vesszőfutásvolt újra talpon állni. Eközben a lengyeleknél (a velünk összekevert csapatnál) ugyanez zajlott le.

Végül is egy barátságos meccsen gondolták eldönteni a kérdést. Mi ugyan nem akartunk meghunyászkodni, de a lengyelekkel sem akartunk kiszúrni, ha most + 1 meccs miatt lesérülve vagy fáradtabban kell folytatniuk nem akartuk vállalni a felelősséget a kiesésükért. Ők kiálltak amellett, hogy mindannyian harcolni jöttünk ide, győzzön a jobb. Ők győztek, megérdemeltem. Megöleltük őket és sok sikert kívántunk nekik. Végül is ezt az eseményt fair play díjjal jutalmazták. A szervezők a lengyeleknek ők pedig nekünk ajánlották! Szép gesztus! Van barátság a csatatéren. btw.. ebből a szempontból nagyon sok pozitív élmény ért minket, jó volt a régi arcokat újra látni, sok új barátot szerezni.
 
1v1 meccsek, Ádám mellett ringsegédként /edzőbáként tevékenykedtem. Eredetileg nem Ujvári Ádám volt jelölve a pajzs kard kategóriába. Mivel ügye azt hittük kiestünk a poén kedvéért bevállata az otthon maradt harcosunk helyett. ÉS mekkora jó ötlet volt! . Arra gondoltunk eleve kevés esemény adódik amikor 2 világ szinten is top versenyzővel vívhatsz, így biztosak voltunk benne, hogy legalább élménynek nagy lesz. Stílusra Alexey Petrik számomra egy ikon, példakép. Irigylem is Ádámot, amiért egy karámban állhatott vele. Az ember gyakorlatilag érinthetetlen. Eszméletlen profi!
Ami meglepetés volt számomra hogy Az „angol” Lukas Kowal közel nem volt érinthetetlen. Persze simán nyert, de vegyük figyelembe, hogy Ádám nem erre a kategóriára edzett, egy csoportselejtező után érkezett. Az olasz srác is verhető lett volna, még inkább. Még így is. Nem tudom ebbe, miért nem tett energiát. Persze az még vicces meglepetés lett volna ha továbbjutunk itt is, aztán rohangászhatunk 1v1 selejtezőre. Lehet ezért engedte el? Csak ő tudja, mivel a másik két srácot, szinte egy helyben állva oktató vívással verte el…. simán.

1v1alabárd

Mivel ezek a meccsek párhuzamosan mentek a pajzs karddal nem láttam rendesen. Sajnos a végére értem oda pont a kínai srác Ricsi ujjára csapott. El is tört, persze ez már csak itthon derült ki.

Warning, szubjektív véleményem:

Szakmailag:

Felkészülés:

Viszonylag eredményes felkészülő évet zártunk, minden eddiginél korábban elkezdődtek közös edzések, jó létszámmal zajlottak. A képességfejlesztő technikás részek hasznosnak bizonyultak. A jövőben még több ilyenre lesz szükségünk. További képességeink fejlesztésre is figyelmet kell szentelnünk. Jó úton haladunk.
 
A felkészülés eredményei a versenyen:

Mint írtam, több hangsúlyt fektettünk az állóképesség, és a birkózási képesség fejlesztésére az elmúlt időszakban. Azt kell mondjam ezekben nem is vallott szégyent a magyar csapat. Tudtommal SENKIT nem vittek le simán birkózásból földre. !nagy eredmény! Állóképesség: nem láttam karámból zihálva kikúszó embereket, vagy cserélj le felkiáltással kijövőket „csak mert elfáradtak” ! eredmény! Már simán végig nyomjuk a kezdő ötössel egy 3 fordulós hosszabb meccset is.
Jár a dicséret.

Hibák: Nem gyakorolunk szinte soha karámban A kapaszkodó emberekkel birkózásból nem nagyon tudunk mit kezdeni. Elmondhatjuk hogy VAN jó taktikánk, ám a fegyvertárunk kevés begyakorolt felállásból tevődik össze. Nem tudunk váltani, nem tudunk jól a helyzethez igazodni. A körülmények amint felülírják a nekünk ideális szitut, gyakorlatilag vége. Ez már nem a Jászalsószentgyörgyi falunapi bemutató. Itt nem tudsz fordítani egy hibás taktikai felállás után. A futóink nem igazán futnak: A legtöbb egyéb nemzet futói irtó gyorsak, a legtöbb esetben szinte fegyverrel hozzá sem érnek az emberhez. Lendületből pikk pakk földreviteleket csinálnak csupán a mozgási energiájukkal. A mieink nem. Gyakorolni kell a futásból földrevitelt! A tankok: Ám brutál masszívak, nagyon jól fogank , Kevés földrevitelt produkálnak, Ez még önmagában nem lenne baj, De 1 ember lefogása nem elég minimum 2-őt kéne fogni, vagy 1 et de az a szálfegyveres legyen vagy földrevitelt kell produkálni. Sajnos ennek az egyik módja hogy olyan átütő erőt kéne az ütésekbe , hogy le akarjanak menni. Nincs meg! Szálfegyveresek: Ide önkritikát kéne írnom. Hiszen a legtöbbet én voltam bennt Gyuri csak néhány fordulót ment. Én úgy láttam jól csinálta a dolgát. Magamrészéről azt tudom elmondani , .hogy amint végre tudtam a munkámat végezni, tehát supportálni, szépen mentek is le a földre az ellenfelek. Túl sokat kellett birkóznom, tehát taktikai hiba miatt nem voltam szabad. Mivel csak a fegyverrel a kézben lehet földrevitelt csinálni , ha kétkezes fegyver van nálad fél kézzel kell birkózni,, lássuk be a hatásfoka nem ideális.

További hibák: Még mindig gagyi gambezonok, mozgást akadályozó nehéz, ormótlan, nem ergonomikus páncélok, gagyi fegyverek olyan 30 % még mindig jelen vannak a csapatban. Sajnos ez pénz kérdés, de fel kell fogni azt is, hogy Így nem lesz eredmény. A szabályokat el kell olvasni, be kell tartani. (még ha 2 hónappal előtte is még változtatnak rajta) Nem, nem lehet az obiban bn approved baltát venni. A gambezonon a felkötőket verseny előtt újra kell cserélni, a szíjakat ellenőrizni, sorjákat leszedni.
Gondoljátok el hogy egy elszakadt ramaty állapotú szíj miatt leültetnek egy kulcs embert a csata hevében. BUMM a csapat már veszített is. A fegyver amivel egész évben gyakoroltál mert nem stimmel a mérete súlya állapota? Szewasz…hiába gyakoroltál vele. Meg mérlegeljük már milyen köszörű után szaladgálni a tengerparton hajnalban. Amúgy be is sétálhatnál full nyugodtan koncentráltan az arénába.
 
Nevezések:

A meglepetés emberrel (aki végül nem is jött) elejétől fogva nem értettem egyet. Nemzetközi , de még hazai buhurtos tapasztalattal nem rendelkező vívót ide bedobni , nettó felelőtlenség. Nem kizárt, hogy egyből egy wmfc elite-es harcossal kerül szembe, úgy hogy páncél alig volt rajta…
Több csoportos nevezés: egyértelműen lerontja az esélyeket minden fegyvernemben.
Szerintem nem kéne.

Sérülések komolysága egyéni felelősség: Volt olyan ember, aki eleve térdmerevítővel érkezett, ennek ellenére 3 kategórában 3 számban is versenyzett. Szép, szép mondhatnánk, no de minek? Mire jó ez? Ennek megfelelően 3 kategóriában verték mindenhol. Hősies volt? Bizonyára. De legalább még összeszedett egy agyrázkódást és egy törést az eredeti sérülése mellé. Mondhatnánk, hogy felnőtt ember el tudja dönteni mit akar. Én meg inkább azt mondom, a hülyeséghez ne asszisztáljunk.

Esélyeink , fejlődés:

Egyértelműen fejlődött a csapat. Miért nincs látványos előrelépés?
Az igazán tapasztalt buhurtosokból mondjuk 3-4 volt összesen. A többiek újak, nincs olyan minőségű cuccuk stb.. Várható volt ezért nagy előrelépés? Nem. Kiemelnék azért pár újoncot: Ferenczi Gábort, Estéli Boldizsárt aki ennek ellenére is jól szerepelt. Várhatunk jobb eredményeket a jövőben? Igen!
Ha nem veregetjük meg a vállunkat, hogy jó ez így. Ha elmegyünk szemináriumokra tanulni. Ha új képességek fejlesztésére is odafigyelünk.
Ha van igazán egy valamit ki kéne emelnem a Barcelonai versenyről pozitív hozadékként, az a csapat összekovácsolása. Már nem csak random emberek vagyunk az ország több szegletéből. Mi lettünk A magyar csapat. Dobjuk el a kifogásokat és folytassuk a munkát.
A viszontagságos út.

Életem legkeményebb útján vagyok túl, pedig sokan tudják, hogy a munkából kifolyólag állandóan úton vagyok, szinte minden hétvégén futok oda 1000 vissza 1000 km-es távokat. Sejtettem, hogy egy Barcelona kocsival azért nem kis piskóta. No, Krisztián megérkezett busszal, a Blahán bepakoltunk, Már ekkor látszott hogy nem minden lesz kerek. Így is lett, ugyanis a kerék full nyomáson is az aszfalthoz közelítve inkább sík formához közelített. Így-hát konstatáltuk, hogy ez így nem lesz faja. Fizikailag beférünk súlyra nem. Ok, keressünk zárt futót a tervezett indulás után pár órával. Persze erre a hétvégére már minden ismerős haver, elígérte, odaadta, stb. Ekoniékon keresztül végül lett Fehérvárról futó, addig kibírta a gépsas. Átpakoltunk minden normálisan festett nagyjából, bár már konstatáltuk, hogy a futón lévő gumik elég régiek. Hmm, mindegy van pótkerék. Szlovéniában vagy 3-szor álltunk meg pisiszünetekre, próbáltam presszionálni a srácokat, ha még ebben az életben ki akarunk érni nyomjuk már pedált.és inkább tágítsuk a hólyagot. Említettem már azt a vicces 2017-es dolgot, hogy a buszban szinte mindenkinél van gps- de mindegyik szar valamiért? Persze én is jól lefrissítettem sygicet, hogy legyen Spanyol és Monacoi térképem is. Természetesen így CSAK Spanyol és Monacoi térképem lett. Fasza. Jó mindegy egy fél óra alatt életre leheltük a kocsiban talált 10 éves gépet és repesztettünk tovább. Olaszországot úgy is fejből tudom, mondtam is. Krisztiánt persze behúzta gps a csőbe. Lehajtás, fizetés, felhajtás. Nem baj. Ha egész úton csak egyszer csesszük el, az férjen bele. Olaszország problémamentesen lezajlott, eltekintve a csekkendzsin lámpa pislogásától. ..azért persze felhívtuk a tulajt, a teljesítmény csökkenést csak én halucináltam, na de legutóbbi toyota motor felrobbantós utam után én kicsit érzékenyebb vagyok a témára. Menjünk tovább, nincs baj, mondják. Viccesország az a Francia. Sosem tudom a következő autópálya kapunál, kártyát kapsz, simán bedobsz pénzt vagy kártyát kér és aztán fizetsz. Na, egy ilyen kártyakérősnél derült ki, hogy a másik kocsink sofőrje az előző kútnál hagyta az övtáskáját, kártya pénz, iratok benne. Pánik. Busszal vissza. Meglett, pénznek persze hült helye, kártya, iratok megvannak. Indulnánk tovább, a kocsin defekt. Már mindenki kaparja az arcát… pedig ez még semmi nem volt. Pótkerék fent. Patent…. lenne, ha lenne benne elég nyomás, kivánszorgunk a legelső pihenőig. Mákunkra épp egy jeeptalálkozó haladt el mellettünk, tele offroadra minden földi jóval felszerelt jeepekkel. Olyan fajták, amik csillognak-villognak a polírtól, mert igazából sosem hagyják el a betont, de csörlő, meg magas kipu, meg minden van. Igazából én úgy láttam, ők örültek is az eksönnek , ki lehetett végre szedni a varázsdobozból az ipari kompresszort. Megoldották. Újra úton.

Amikor elindultunk, még meg is jegyeztem, hogy azért nem ártana a szétdurrant kerék helyett, amint lehet szerezni valamit, mert visszafele még jól jöhet. A Francia-Spanyol határon jött a következő esemény. Kiszedtek minket Zsandermariék tengelyterhelést mérni. Oké. Mondják, hogy baj van. Túlsúlyos a busz. Hát mi ezt eléggé kétkedve fogadtuk. Mondván, hogy a 9 személyesben csak 7 en ültünk, a csomagok épp csak az ablak vonalát érték el. Direkt ezért béreltünk futót. Számolgatjuk ,hogy hány kilók vagyunk mennyi egy vas, rádobunk a biztonsági kedvéért egy picit, de sehogy nem jön ki. Ellenkezünk vadul de a zsandár már írja a jelentést, a végén közli , hogy itt kell aláírni. Azért illedelmesen megkérjük a mestert, hogy legalább egy angol verziót mutasson már, ha épp lemondat a szabolcsi telkünkről tudjunk már róla. Na az persze nem volt, viszont ebédidő meg igen, szóval ők összepakoltak, minket meg küldtek a p*csába :D. Hát duzzogva útnak eredtünk. Barcelonában kis kavargás, néhány extra kör. 24 óra elteltével az áhított helyen csekkolunk be. 1-es és 2 számban kifejtettem ott mi történt.

Visszaút gyönyörű táj, tükörsima aszfalt. tak tak tak tak… Na fasza, A futón defekt. Leállósávba le. Láthatósági fel, ballagok az elakadásjelző háromszöggel hátra. Eszméletlen reakcióidő, mire kiérek a megfelelő távolságra már látom is a spanyol autópályarendőrség kocsiját. Raknánk fel a futóhoz kapott pótkereket csakhogy semelyik kocsinkban lévő kulcs nem jó hozzá. Arckaparás. Levánszorgunk a 2 km-re lévő pihenőig így rendőri kísérettel. Egyébként nem viccelek !3! percre a rendőr érkezése után kint volt egy terelőkocsi az autópályakezelőktől. Szerszámokat is adtak. Semmibe nem került. Vidámság, Újra úton, már nyíltan röhögünk magunkon, hogy ilyen nincs. Ám ekkor..Hátra fele tekintve nem látjuk a másik autónkat. Jön a telefon, ismét defekt. Há rögtön bevillant hogy az a pótkerék csak nem lett megcsinálva még spanyolban. Végül is az csak leeresztett, gondoltuk ha mákunk van egy defektsprével ideiglenesen megoldhatjuk a dolgot. Pályáról le, benzinkút defektsprét megvettük. Indulnánk vissza a többieket megmenteni, de buszból furcsa égett elektromos szag terjeng. Neee , neee, ne. Ilyen nincs . Sírunk, röhögünk felváltva. A busz ennek ellenére indult, a viszont a kapcsolók semmilyen hatással nem voltak az állandó vészvillogóra, az állandóan törlő ablaktörlőre. Virított a csekkendzsin. Jajdejó. Széttúrtuk a buszt hibás biztosíték után kutatva. Nem találtunk. Leműtöttük az akkusarut is, hátha elfelejti a kompáter a hibát, aztán talán hagy minket felmentő sereget játszani. Annyival lett jobb hogy a folyamatos ablaktörlés elmúlt. Ment a diskurzus mit tehetnénk, Elvégre május 1. volt segítség, szerelő, pótalkatrész nem lesz. Elindultunk a másik kocsiért villogva. Reméltük egész úton nem fog esni, mert törölni azt nem lehetett . Némi kapus baszkodás után odaértünk. Fura. Hogy tudtunk úgy felhajtani, hogy kártyát nem kaptunk , de kifele le kellett volna adnunk,? A méretkorlát nélküli kijárat nem eresztett. Betuszkoltuk tehát magunkat a méretkorlátosba, szerencsére ez csak láncos figyelmeztetős volt, épp át siklott alatta a busz. Megérkeztünk, az addigra már órák óta várakozó b csapathoz, Befújtuk a defektsprayt. Ugyanazzal a lendülettel jött ki alul a lyukon. Lófasz. Ezt megszívtuk. A kocsit trailer vitte le a pályáéról egészen az 5 percre lévő következő településig, Nem kevés pénzért. A szintén nem olcsó javítási ajánlatot elvetettük. Cannes külső egyik parkolójában jött a szörnyű felismerés, hogy a fél csapatnak ott kell éjszakázni a kocsiban. Készpénzünk az egyik kocsi hazajuttatására volt elég. Mivel ugye az sem volt a helyzet magaslatán el kezdtünk most már komolyan aggódni. Egy hosszadalmas ötletelés után Sárközi Gyuri segítséget kért adományok formájában a facebookon. Volt bennünk dilemma, hogy illik-e ilyet csinálni. A csapat jó része azért diák, sokan amúgy is épp kiszámolva kaparták össze a kiutazási pénzt. A sokadszori szívás, jócskán megtaszajtotta az eredeti büdzsét.

Megkerestük a Canne-ban élő magyarokat is segítségért. Kedves támogatóink, tényleg hála és köszönet minden segítségért, mert reggel a srácok látták, hogy van aki otthonról segítsen. Jöttek utalások. azonnal tudtuk hogy nem lesz gond. Úgy döntöttünk összeállítunk a fennmaradó összegből egy magyar bn- csapat ajándékcsomagot. Ezeket küldjük majd ajándékként vissza. Ki többel, ki kevesebbel, de sokan járultak hozzá a B csapat megmeneküléséhez. A busszal átvészvillogózva fél európán végül simán hazaértünk. A cannes-i különítmény persze se az első, se a második se a harmadik helyen nem talált méretazonos, azonnal felrakható gumikat. Végül nem méret azonos, de az autó alá illő kerék-pár került fel, újabb súlyos eurókért. Nem kevés taxiköltségért. Itt nincs az hogy 5000 ért elviszel egy aligfutottat. Csak új, csak márkás és Luinak meg Francoisnak is van egy tisztességes órabére. Amúgy ez helyén is van így. Ez a festői Cannes. Kár hogy mi nem így láttuk. Végül kb 20 óra eltéréssel a B – csapat is befutott Budapestre. Több probléma nem kísértette őket. Egy biztos, ez az út örök élmény marad. De még egy hónapig ne beszéljünk róla.

BN 2017 - Élménybeszámoló - Ujvári Ádám

Csapatunk, immár harmadszorra vett részt a Battle of the Nations full kontakt, páncélos világbajnokságon. 

A magyar csapat az 5v5 kategóriában, a 21v21 kategóriában és két egyéni kategóriában is indult.

Idén 28 ország harcosai csaptak össze Barcelonában és az öt az öt elleni versenyszámban 50 csapat küzdött az első helyért! Három napig páncélokon csattanó fegyverektől volt hangos a Monumental aréna!

Lássuk mi történt a csapattal:

Oda út:

Sajnos a szervezők nagyon kitoltak velünk azzal, hogy ennyire messze szervezték az idei VB-t. A rengeteg felszerelés miatt az, hogy mindenki repüljön nem volt opció. Még így is, több harcosnak nem fért bele az idei kiutazás pénzügyileg.

3 csapatban rohantuk meg Barcelonát. A legbátrabbak egy kisbusszal és egy kombi autóval vágtak neki a több mint 24 órás útnak, a többiek pedig péntek reggel illetve péntek este szálltak repülőre. 

Hála Istennek mindenki megérkezett még pénteken, bár az út nem volt eseménytelen.

Még MO-n kiderült, hogy a rengeteg páncél túlterheli a buszt, emiatt gyorsan futót kellet bérelni.

Az autó pedig még Olaszban defektet kapott ami később hatalmas bajt okozott a hazaút során.

Szlovéniában még felvett a csapat egy orosz származású marshallt is ezzel építve tovább a nemzetközi kapcsolatokat : )

Hiába a futó, de még a kinti rendőrséggel is gond akadt. A francia/spanyol határhoz közel egy kedves francia rendőr leintett a srácokat majd közölte, hogy túlsúlyos a busz.

Vicc volt az egész. Először nem akart semmit se angolul elmondani, leírni, majd közölte, hogy akkor 5en pattanjanak taxiba és azzal menjenek Barcába. Még szerencse, hogy a sofőrök észnél voltak, és nem voltak hajlandóak aláírni semmit. A helyi erők nagyon megakarták büntetni a csapatot, de mivel ezzel túl sok idő ment el…végül mindenféle büntetés nélkül kocsiba pattantak és elhúztak. Biztos ebédidő volt. 

 

Nulladik nap (péntek)

Én és Gabi értünk először a városba, majd kitaxiztunk a kempingbe amit leszervezett nekünk a HMBIA szervezet. Nagy piros pont volt a szervezőknek, hogy vállalták az ingyen szállást a harcosoknak.

ÉS MÉG MLYEN SZÁLLÁST!

A mobil házakból, kisbuszokból, sátrakból álló létesítmény egy köpésre volt a reptértől és pont a tengerpart mellet volt, így 2 perc alatt kilehetett menni a gyönyörű, homokos partra. Kár, hogy az idő hideg volt és esős. Az egész hely igényes volt, kényelmes és tiszta.

Ami még pozitívum volt, hogy a kemping területén volt egy élelmiszer bolt szinte haza árakkal, és egy étterem ahol igazán finom helyi ételeket is lehetett kapni. Na meg spanyol söröket. ; )

Miután elfoglaltuk a szállásainkat jöhetett a regisztráció és a fegyvermustra. 

Idén az AC ( korhűségért, autentikusságért felelős szerve a HMBIA-nek) borzasztóan szigorú volt. Mármint a kis csapatokkal.

A nagyobb csapatoknál ezt a szigort valahogy nem láttuk. Fantasy festéses pajzsok, széjjel pálcázott, hegesztett sisakok stb. Ez ellen szeretnénk lépni valamit, már több kapitánnyal is összebeszéltünk.  

Még az online regisztráció során sokunknak át kellet alakítani a páncélját az utolsó hetekben. Nekem pl vizort kellet cserélnem 2x is.   Belekötöttek a sisakdíszbe, sisakgallérba, fejszékbe, cipőkről kértek be fotót stb.

A helyszínen konkrétan olyan fegyvereket dobtak vissza, amiket előtte kétszer is elfogadott az AC Prágában….még a matrica is ott volt rajtuk.

Aznap délután nem találtunk flexet, de végül szombat reggel, a helyiek legnagyobb örömére, megérkezett az ukrán kovács és ipari mérető flexelés vette kezdetét a parton. Aki csak tehette helyben alakított a visszadobott fejszéken, falchionokon, kardokon. Szerencsére mi is szinte mindent eltudtunk egy kis átalakítás után fogadtatni.

Este korán fekvés volt, majd jött az első nap.

Első nap (szombat):

Aznapra tudtuk, hogy a megnyitón kívül a csapat egy része harcolni is fog emiatt a felszereléseinket le kell juttatnunk az arénába.

Az aréna kb 40 percnyi buszozásra volt a szállástól. Oda és vissza óránként indultak a buszok, ez is jól szervezett volt, és ha nem is volt profin lebonyolítva, de nem kellett attól félni, hogy valaki lemarad vagy elkésik.

Körülbelül 11 órára meg is érkeztünk a torna helyszínére.

Az aréna:

Az épület rendkívül hangulatos és epikus. Félelmetes belegondolni, hogy olyan homokra léphetünk és küzdhetünk ahol pár éve még bikák és matadorok estek egymásnak életre-halálra!

A hatalmas küzdőteret két részre osztották. A karámok kicsivel nagyobbak voltak mint a prágai mobilarénában. Így tudták elérni azt, hogy rengeteg mérkőzést tudtak gyorsan lebonyolítani, hiszen szemben a tavalyi 5 nappal idén csak három napos volt a rendezvény.

Ami viszont probléma volt:

A nézőtér nagyon messzire volt a karámoktól. Nem volt akkora hangulat így.

Ehhez még az is hozzá jött, hogy a három nap során alig volt néző!!

Ennek több oka is lehetett:

Az idő számunkra tökéletes volt. Nagyon féltünk a 30-40 fokos melegtől és tűző naptól amiben kínszenvedés páncélban verekedni, de a nézőknek pedig ez az esős, szürke idő nem kedvezett.

Sajnos az időponttal is gond volt. Spanyolokat vasárnap délelőtt elrángatni a templomból és a családtól? Persze.

Pluzs szombat este Barca meccs volt…a kempingben is minden helyi hajnalig fent volt és bulizott.

A marketinggel elvileg nem volt gond. Ugyan nem volt szétplakátolva a város de állítólag hetekig ment a TV reklám, rádió reklám és a helyi lapokban is megjelent pár cikk és meghívó a BNről.

Ha viszont a turistákra akartak volna építeni….akkor pedig egy középkoribb hangulatú várost kellet volna keresni. Egy átlagember nem hiszem, hogy azért utazna el a hosszú hétvégére barcába hogy végig egy arénában üljön vagy, hogy inkább ezt választaná a helyi hírességek végigjárása helyett.

Na meg őket nem is tudta elérni a helyi reklám. 

Megmerem kockáztatni, hogy szemben a prágai versenyekkel, ez most nagy bukó lehetett. A költségeket biztos az egekbe nyomta a kemping, a folyamatos buszoztatás és az épület bérlése. Na meg a reklám. Mi magyar részről csak reménykedünk benne, hogy ezek után újra visszatér közép-európába a verseny.

Délben meg volt a megnyitó. A szokásos baki megint becsúszott. A homokon kívül még ügyesen sorba állították a csapatot, de odabent ez már nem sikerült. Emiatt a körbe haladó kamera gyakran teljesen máshol járt, min ahol az éppen bekonferált csapat állt.

A mi részünkről pedig zengett a Mókuska, mókuska :)     

A megnyitó ceremónia után maradt pár óra szünetünk. „Gyors” ebéd majd egy kis kultúrprogram. Sajnos annyira feszes volt a menetrend hogy alig 1-2 dolgot tudtunk megnézni a városban.

Végre eljött a 21v21 ideje!

A csehekkel együtt először a spanyolokkal néztünk szembe. Őket 2-1 re vertük. Szép győzelem volt, amiből a mieink is kivették a részüket. A tankjaink nem eresztették a helyi harcosokat, a többi alabárdossal pedig szépen meghorpasztottuk őket!

 

Ez után a francia csapat következett, akik fehéroroszokkal, izraeliekkel és moldávokkal töltötték fel a soraikat. Brutálisan erős csapat lett! Nem véletlenül hozták el a 21v21 Royal kategória 3. helyét.

Sajnos itt a csapatunk húzta a rövidebbet.

Az első menetben jó pár cseh harcos is megsérült, és Ricsire is rá járt a rúd. A fiatal harcosunkon hiába volt 3mm vastag sisak és zárt lábvas,először a térdét akarták szétverni majd úgy fejbe vágták, hogy már csak pár lépésnyi ereje maradt. Az utóbbit minimális agyrázkódással és egy szép folttal megúszta a dolgot,a lábával nem volt ekkora szerencséje és a szalagjai sérültek.

Ám mivel tökös magyarok vagyunk, másnap már újra páncélban harcolt! Büszkék lehetünk rá!

Sajnos a második menetben teljesen szétesett a cseh első sor és innen már nem volt megállás.

Ezután a meccs után kénytelenek voltunk feladni a kategória további meccseit, mivel a csehek nem akartak megkockáztatni további sérüléseket.

Ennek sajnos az volt az oka, hogy már megint az 5v5 elé tették be a nagy kategóriát amivel egyedül csak a nagy csapatok járnak jól akik bármikor feltudják tölteni erős emberekkel a saját 5v5 csapataikat. 

Az ukrán és orosz meccseket elnézve már akkor biztosra vettük, hogy a két szláv csapat között fog eldőlni melyik országnak van a legerősebb csapata. Olyan hévvel gázoltak át mindenkin, hogy öröm volt nézni!

Második nap ( Vasárnap)

A B csoportba kerültünk.

Idén csak két olyan csoport volt amiben 5 csapat küzdött a tovább jutásért…na mi pont bemákoltuk az egyiket.

Minden csoportból az első helyezett ment a döntőbe, a második és harmadik pedig a vigaszágra jutott be.

Három erős, veterán csapatot kaptunk (Izrael 1, Lengyel 2, Francia 1) gyakorlatilag a HMB felsőházából és egy idén a HMB világába visszatérő csapatot (Horvát 1) .

Nem akartunk csalódást okozni, és idén beakartunk jutni a középdöntőbe. Én személy szerint nagyon fusztrált voltam, úgy éreztem nagyon nagy rajtunk a nyomás. Ezen sajnos nem segített az első mérkőzés sem.

Izraellel kezdtünk és már az első menetben szétment a térde az egyik nagy emberünknek( Négy 100kg+ harcosunkból egy mínusz).

Ennek ellenére a menet végére jó helyzetbe kerültünk. Boldi az egyik tankuk éppen a karámnál gyűrte az egyik ellenfelét én pedig az utolsó futójukat tudtam elkapni.  Meg lett volna a meccs, erre egyszer csak belóbáltak elém egy sárga zászlót és a bírók leültettek….mert leszakadt rólam az egyik 

K*rva könyökvasam. Azt hittem megbolondulok.   

Boldi viszont megmutatta milyen fából faragják a magyar harcosokat!

A szabad izraeli kiment a karámszélére és a kardját alabárdra cserélte. Rengeteg ütést bevitt vele Boldi fejére, vállaira, hátára és lapockájára, de a nagy embert nem tudta kiütni!

 

Ezt látva eldobta az alabárdot majd újra kardot kért a saját sarkuktól.  Megpróbálták lebirkózni a versenyzőket, de ez se ment. Végül mikor Boldi kiszabadította magát az egyikük átölelte és magát feláldozva eldőlt vele.

A második menetben kijött a tapasztalat nyújtotta előny. Sajnos nem mentünk ki elég gyorsan a karám szélére és a gördülékeny csapatmunkát végző izraeliek felőröltek minket. Teljesen meglepő volt, hogy a harcosaik egyáltalán nem úgy viselkedtek, mint ahogy azt a testalkatuk alapján vártuk volna.

Én pl rámentem az egyik legnagyobb harcosukra, azt várván, hogy egy igazi birkózós pajzzsal püfölős  bunyót fogunk lehozni. Erre ő simán elhátrált előlem, magára húzott és amikor hátat fordítottam a karám közepének már a hátamban is volt a futójuk. Tudtam, hogy mi fog történni, láttam ahogy az ellenfelem elnézett a vállam fölött. Jó nagy repülés lett a vége.

Bírói kib*szás nélkül se úsztuk meg ezt a meccset. Előző nap nem volt kijelölve az a terület ahol a fegyverüket vesztett harcosuk átvehetik a pótfegyvert. Sőt gyakorlatilag ott vették át a fegyvereket ahol tudták.

Ez nem volt szabályszerű, de nem gondoltuk volna, hogy az egyik napról a másikra csak úgy váltani fognak. Ennek ellenére megtették.

Mikor Zsiga eltörte az alabárdját és új fegyverre volt szükség elverekedte magát a karámig, de nem tudta beküzdenie magát addig a 2-3 méteres sávig ahol a segítőink átadhatták volna neki az új fegyvert. Így viszont nem harcolhatott csak védhette magát.  

A lengyel testvéreink elleni meccsbe is becsúszott egy nagy baki. Már elfoglaltuk a pályát, elkezdtük a meccset mikor a segítőinket átküldték a karám túloldalára!! Ekkor én veszítettem el a fejszémet és kapásból abba az irányba rohantam ahol eddig a magyarjaink voltak. Az utolsó méteren észrevettem, hogy bezony itt csak lengyelek állnak és mire visszafutottam volna már esélyem sem volt.

Sajnos itt is győzött a rutin. Jó meccs volt, szép pillanatokkal mind a két oldalon, de sajnos mind a két menetet vitték a fiúk.

 

Ezek után jött a horvát meccs. Már mindenki felszívta magát és bizonyítani akart. Nem kaphattunk ki!

Agresszívan kezdtünk, végre használni tudtuk a begyakorol mozdulatokat és mind a két menetet nagy fölénnyel nyertük. Végre szabadon tudott maradnia szálfegyveresünk, birkózásba pedig jobbak voltunk.

 

Végre feltudtunk szabadulni! Már mosolyogva mentünk be a franciák ellen, sok cserével hogy senki se maradjon ki a meccsből. Ezzel szemben a franciák tövig nyomták a gázt. Hatalmas harcosaik voltak, és rettenet technikás futójuk. Gyakorlatilag a rárohanó Tamást a hátán átbuktatva reptette meg, de úgy hogy Tomi cigánykereket vetett a homokban.

Könnyedén jutottak be a döntőbe, mint csoportelsők.

Ezután szabadult el az igazzzy KÁOSZ! Igen, így nagybetűvel.

Nem volt 1v1 pajzsos emberünk, illetve az alabárdosunk agyrázkódással és sérült térddel állt ki az ellenfelei ellen.

Mivel aznapra már nem volt dolgunk, én pedig nem azért utaztam le több ezer kilométert, hogy a nézőtéren üljek, megkerestem a marshallokat és jeleztem nekik, hogy ha nem gond én indulnék az emberünk helyett. Nagyon pozitív csalódás volt, hogy semmi akadályt nem gördítettek az utamba!

Felkaptam a legkönnyebb cuccokat majd hajrá. Nem akartam kihagyni egy ekkora lehetőséget hiszen a csoportomba két világklasszis is volt Petrik az orosz versenyző később az egész kategóriát meg is nyerte, Lukas az angol harcos pedig 3. lett végül. Hiába a fáradtság nem tudtam letörölni a vigyort az arcomról! Ezek az emberek igazi sztárok a saját sportunkban!

Ennek ellene szerintem életem legrosszabb formájában voltam. Amíg a többiek mind kipihentek voltak én a 21v21 és az 5v5 meccsek után a karjaimat alig bírtam emelni. Ennek ellenére úgy érzem elég jól helytálltam.

Miután Petrik agyonvert jött két könnyebb ellenfelem. 

A holland ellenfelemet egész könnyen győztem le. A végén már annyira ráéreztem a tempójára, hogy kihátráltam a ring szélére és nekidöntöttem a hátamat. Rendes körülmények között sose engednék meg magamnak ilyen lazaságot, de ekkor már eljutottam arra a szinte, hogy szórakozni szerettem volna.

A spanyol ellenfelemet szépen lepontoztam kontrából, illetve amikor már éreztem, hogy elfogyott a kakó feltoltam a falra és leszorítottam a fegyveres kezét.

Sajnos ez volt a forduló pont.

A még szintén verhető Olasz srác helyett Lukas jött. Ő se pörgette meg magát, sőt ahogy láttam kifejezetten zavarta, hogy végig lent lógatom a pajzsomat emiatt nem jöttek össze neki a szokásos fejre beijesztős, lábra lerántós trükkjei.

Ha előbb kapom meg az olasz vívót, úgy érzem ő is meglett volna. A spanyol srácnál alkalmazott módszer itt is működött. Viszont már annyira begörcsölt a tenyerem, hogy ha nem sokkal (2 pont) de lemaradtam róla.

Utoljára a veterán medvét kaptam. Az 53 éves !!!! amerikai vívó piszok jó taktikával verte végig a mezőnyt! Mindig kivonult, a támadások 90% védte és a kontrákból lepontozott majdnem mindenkit!

A meccsek között egy keveset tudtunk beszélgetni….majd a meccsünk után megkeresett és megajándékozott egy karkötővel! Teljesen meghatódtam! Ez a szép ebben a sportban, a karámban születnek a barátságok!

Ricsi eközben a másik ringben küzdött meg ellenfeleivel. Sajnos a kínai ellenfele olyan szerencsésen /szerencsétlenül talált be a hüvelykujjára, hogy megrongálta a penge a hüvelykszelvényt és mint kiderült Ricsi ujját is eltörte.

Vettünk egy nagy levegőt majd abban a hitben, hogy most már tényleg végeztünk mindennel elkezdtünk levonulnia a pályáról.

Ekkor lépett oda hozzánk az egyik szervező, hogy akkor egy óra múlva lesz a meccsünk. Néztem rá nagy bamba szemekkel, és nem igazán értettem miről beszél. Majd közölte, hogy a csapatunk tovább jutott az 5v5 csoportban és hogy lesz még küzdelmünk.

Visszarohantam a nézőtérhez és gyorsan lehívtam a srácokat. Először azt hitték viccelek, de mikor kiderült, hogy teljesen komolyan gondolom, hogy meccsünk lesz gyorsan összekapták magukat. 

Hiába a sok sör, a hírre szinte mindenki egyből kijózanodott és rohantunk is felkapni a páncélt.

Mikor már a meccsünkre vártunk sikerült kiderítenem mi történt. A lengyeleknek azt mondták, hogy ők kiestek, mivel a pontozó lapokat elírták és azt hitték mi vagyunk a csoport harmadikak.  

Gyorsan beszéltem a csapatukkal, majd később a torna menetéért felelős vezetővel is. A lengyel CSK már akkor nagyon kedves volt, és közölte, hogy nem szeretné ha elküldenének minket hiszen már felkészültünk a harcra és fel is vagyunk szerelve. Végül abban egyeztünk meg, hogy lesz egy baráti meccs és a győztes megy tovább.

Ennek először nagyon megörültünk, hiszen harcolni akartunk…de aztán rájöttünk, hogy ez mennyire nem fair lépés a lengyelekkel szemben, illetve hogy akárki is nyer, hátrányba kerül a ránk váró csehekkel szemben, akik pihenten fognak megküzdeni a továbbjutásért. Úgy döntöttünk, hogy nem fogunk így kiszúrnia jogosan tovább jutó csapattal és harc nélkül tovább engedjük őket.

Újra megkerestem a lengyeleket és elmondtam nekik mire jutottunk, de ők ebbe nem voltak hajlandóak belemenni. Közölték velünk, hogy ők nagyon tisztelnek, és nem akarnak minket csak így elengedni. Harcoljunk!

Hiába a hirtelen jött lehetőség és az öröm, sajnos megint ők voltak a jobbak. A második menetben rám akaszkodott az egyik srác és valahogy beakadt a páncélja a sisakom alá.  Az állszíj teljesen bevágott a nyakamba, levegő nulla, de sikerült kifordítanom a fejem és elgáncsolnom az ellenfelemet. 

Egyedül maradtam az utolsó két lengyel harcossal. Már épp egymásnak estünk volna mikor leintettek minket a marshallok. Közölték, hogy hiába a 2v1 helyzet, mikor levittem az ellenfelemet már 3v1 volt a felállás. Érdekes….máskor simán tovább engedtek volna egy ilyen meccset…

Most már tényleg véget ért a nap a csapat számára. Visszatértünk a szállásra majd neki kezdtünk a közös ünneplésnek. Rengeteget ettünk, sztoriztunk, barátkoztunk a többi harcossal és élveztük a helyi italokat. Tökéletes zárása volt ennek a remek tornának!

Másnap a díjátadón a 2. Lengyel-Magyar meccs körüli zűrzavar és annak baráti rendezése miatt a két csapat megkapta a Fair play díjat!!

 

Haza út:

Sajnos ami elbaszódhatott az el is baszódott.

Még Spanyolban elszállt a futó egyik kereke. Ezt még, hála a spanyol autópálya rendőrségnek, könnyen tudták cserélni a srácok. Ellentétben a francia kollégával, a spanyol zsaruk rendesek és kedvesek voltak. Teljesen oda voltak a fiúknál lévő fegyverekért.

Ez után a kisbusz elektronikája szart be. Ablaktörlők, elekadás jelző lámpák stb folyamatosan mentek hiába kapcsolták le/fel őket. Végül ezt sikerült annyira megoldani, hogy csak az elakadás jelző maradt úgy : ).

Eddig 3/2….

És hogy meg legyen a 3/3 is… Franciaországban elszállt a kocsi pótkereke is. Sajnos ezt hiba volt nem visszacserélni a rendes kerékre, de erre senki se gondolt…mással voltunk elfoglalva na…

A kocsit lekellet húzni a legközelebbi kisvárosba.

A busz villogó lámpákkal, de nekivágott az útnak és már nagyobb baj nélkül el is érték az országot.

A kocsival maradóknak nem volt ekkora szerencséjük. Az estét a csatahajóban töltötték, majd másnap elkezdtek gumit vadászni. Persze a helyi városban nem akadt megfelelő emiatt elkellet menni a köv kisvárosig taxival. Itt végre sikerült beszerezni egy pár  új gumit, majd feltetetni az autóra és újra neki vágni az útnak.

 

Ez a hazai emberek segítsége nélkül nem sikerülhetett volna a csapatnak! A költségek olyan magasak voltak, hogy helyben kise tudták volna fizetni de a gyors facebookos gyűjtésnek hála EGY ÉJSZAKA ALATT SIKERÜLT ÖSSZESZEDNI A PÉNZT! Csodálatos, hogy ilyen sokan követtek minket figyelemmel, és hogy ilyen sokan segítettek amikor baj volt! 

RIA RIA HUNGÁRIA!

Az élménybeszámoló rész itt véget is ért. Jöjjön pár „szakmai” észrevétel.

A csapat:

Én nagyon fontosnak tartom azt, hogy mindenki számára világos legyen, hogy amikor együtt képviseljük az országot akkor mi nem x-y egyesület harcosai vagyunk. Lehet, hogy te évközben Lupusos vagy, de mikor összeáll a válogatott te már a magyar BOTN csapat tagja vagy!

Ehhez a sporthoz, bajtársiasság kell és bizalom! Ennek pedig már a felkészülés alatt ki kell alakulnia!

Egy-egy húzós helyzetben csak ez képes motiválni és talpon tartani az embert!

Úgy érzem idén ezt végre sikerült elérni. Nem volt morgás, nem volt rivalizálás se veszekedés! A hétvége végére annyira összekovácsolódtunk mint még talán soha!

Ennek talán az is volt az oka, hogy végig rettentő módon egymásra voltunk utalva, hiszen nagyon kevés segítőt tudtunk csak kivinni. Valaki vagy harcolt, vagy már dobta is le a sisakot és rohant segíteni!

Remélem ezt a hangulatot sikerül megőrizni évközben is!

Amit még kiemelnék, hogy az új harcosok mennyire feltalálták magukat a pályán! Boldit gyakorlatilag nem lehetett leütni, Gabi pedig remekül dolgozott együtt a szálfegyveresekkel még akkor is, ha azokkal akkor találkozott életében először (csehek). Tamás pedig akár az a 5v5ben akár a 21v21ben végig aktív volt, sokat mozgott a pályán, húzta magára az embereket! Egyiküknél se lehetett érezni azt a bizonytalanságot amit az ember elvárna egy első alkalmas buhurtostól.

Azok, akik pedig tavaly voltak először kint velünk, nagyon fejlődtek magukhoz képest!

Zsiga, Gyuri,Benji és Ricsi aprított a szálfegyverekkel, Buvi és Radó tankolt mint az állat, Fecó pedig szépen vadászta a pályán gyedül maradó harcosokat!

Edzések:

A tavalyi recepten elég nagyot változtattunk. Anno arra koncentráltunk, hogy minél több meccset tudjunk lenyomni, de a tanulásra, a technikázós edzésekre nem fordítottunk időt, mondván, hogy ezt mindenki oldja meg saját csapaton belül.

Sajnos ez egyáltalán nem volt hatásos az új, vagy kezdő harcosoknál hiszen nagyon kevés helyen van rendes edzés a közös alkalmakat leszámítva.

Idén inkább kitoltuk az edzés idejét egy órával és mindegyik elejére beraktunk egy alapos, birkózás részt. Ennek szerintem meg is látszott a hatása, illetve azt vettem észre, hogy élvezni is nagyon élvezték a fiúk.

Ezt az irányt kell tovább vinni, és minél szakszerűbben elmélyedni a különböző szerepekhez tartozó technikákban.

A következő szezonban ezt szeretném úgy is megtámogatni, hogy a saját illetve más régebbi harcostársak tapasztalatai alapján összerakni egy olyan moduláris rendszert, amivel minden csapat elkezdhet otthon gyakorolni és fejlődni. Szeretnénk ezt úgy megcsinálni, hogy ez ne csak a már meglévő harcosoknak legyen a segítségére, de azoknak is, akik a nulláról akarják kezdeni, akár olyan területeken ahol senki más nincs akivel összetudnának jönni edzeni. Ez lesz a jövő év nagy projektje.

Ami viszont sajnos nem jött idén össze az a megfelelő létszám. Egyetlen alkalommal se tudtunk úgy vívni, hogy azok az emberek, akik végül az idei 5v5 csapat magját adták együtt tudjanak más 5fős csapatok ellen küzdeni.

Sajnos sokan a régi bandából egész évben távol maradtak. Ennek volt, amikor sérülés volt az oka és érthető is a távolmaradás….de egyáltalán nem értem, hogy azok, akiknek megvolt a felszerelése miért nem jöttek le 1-1 alkalommal, hogy segítsenek a felkészülésben még akkor is ha tudták, hogy idén nem fognak részt venni a VBn. Nem csak a versenyen való részvétellel lehetett volna segíteni a csapatot, hanem a felkészüléssel is!

A mezőny:

Ezt már első alkalommal is észrevettük, de azóta évről évre szembetűnőbb a különbség azok között a csapatok között ahol igazi profi sportolok harcolnak és azok között akik csak hobbiból buhurtoznak.

Ez idén már nem csak az alkalmazott taktikák és technikákon látszott, hanem a harcosok méretein is. Az erős csapatok tele voltak magas, vállas emberekkel, sőt voltak igazi óriások is. Igazi válogatott embereket láttunk, akiken látszott, hogy rengeteget dolgoztak és küzdöttek azért, hogy bekerülhessenek az adott csapatba.

Erről példát kell venni.

Ha nem akarunk megragadni a hobbista alsóházban akkor mindenkinek tudomásul kell venni, hogy ehhez nem elég a heti/ havi 1 buhurt edzés!

Kiegészítő fizikai és technikai edzésekre van szükség!(nem, a sima kondizgatás nem az) 

Szakemberek segítségére a felkészülésben és minőségi kajára. Szeretném azt látni majd, hogy a csapatok összekapják magukat és kialakítják a saját rendszeres edzéseiket.

Ettől függetlenül úgy érzem jó úton haladunk és meg lesz a gyümölcse ennek a rengeteg erőfeszítésnek!      

 Köszönetnyilvánítás:                               

Idén már nem csak magán emberek segítettek nekünk, hanem igazi szponzoraink is akadtak!

Szeretnénk megköszönni a segítséget és a támogatást, amit a LAMAX Electronics Magyarország és a BioTech USA nyújtott a Battle of the Nations - Team Hungary részére!

Ezen kívül hatalmas köszönet a segítőknek és sofőröknek akik végig csinálták velünk ezt a remek kalandot!   Köszönjük Orsi, Andi, Dóra, Bence, Andris és Krisztián!

Végül pedig köszönet mindenkinek, akik egyből segítségünkre siettek amikor kellet, és támogatták a hazajutásunkat!