Először is szeretném mindenkinek megköszönni, aki segített és szurkolt nekünk. Kiemelném a szponzorainkat : A lamax electronics-ot és a naturalsport.hu-t / Biotechusa-t . Reméljük egy hosszútávú együttműködés útján indultunk el. Kiemelt köszönet azoknak a magánszemélyeknek akik adománnyal járultak hozzá, hogy a csapat gond nélkül hazajusson. (erről a szituációról később)
Élményileg:
Ám viszontagságos utunk volt, biztos vagyok benne, hogy utólag hatalmas kalandként fogunk rá visszatekinteni. Barcelona csodálatos város, a helyszín a Monumentál méltó helyszín egy HMB világbajnoksághoz. Talán kicsit túlzóan korai választás volt. A szállásunk, utaztatásunk a városon belül kiváló volt. Valóban sportolóhoz méltóan lehetett pihenni. Azt gondolom, el lehet felejteni a középkori tábort, ha ilyen szintű igénybevételnek tesszük ki az embereket. Maximum kényszermegoldásnak jó.
Maga a verseny:
21v21
A cseh csapattal közösen indult néhány légiósunk. A csehek pár meccs után sérülésekre hivatkozva feladták. Logikus döntés. A 21v21 a legkaotikusabb daráló. Ha komolyan számolnak egy ütőképes
5v5 csapattal a későbbiekben, nem érdemes az embereket itt lenullázni. 21v21 –ben ugyanis reális esélyük nem volt.
Beletettük magunkat… és volt olyan pillanat, amikor meg lehetett volna. Egy felszerelés baki miatt vesztettünk egy kulcs embert, taktikai hiba miatt szálfegyverrel birkóznom kellett. Csak rámfeküdve tudott levinni az ellenfél, így emberelőnybe nem kerültek, de support nélkül a többiek is elvéreztek a karámban a jóval tapasztaltabb izraeliek ellen. Legendás momentum volt az utolsóként álló tankunk, Estéli Boldizsár birkózása 2 izraeli ellen. Micha Morgulis, Vagy 2 percig csépelte, egy kétkezes bárddal hátulról, amikor mindenki meglepetésére dühödten a földrecsapta a fegyvert, majd kirohant egy falchionért. Boldizsárt ugyanis a szálfegyver nem fogja. ( mondjuk estére belilult
:D
) A lengyelek egyértelmű sebesség és taktikai főlénye elsodort minket. A
franciákról sajnos ugyanezt mondhatom el. A franciák mongol ruhás
futója eszméletlen technikai tudásról és fizikai felkészülésről tett
bizonyságot. Az ember konkrétan 5 másodpercen belül 2 magyar harcost
vitt le fegyveres érintés nélkül. Lendületből sodort el egyet, Tamást
pedig egy leguggolással buktatta át úgy, hogy szaltózott a levegőben.
Tanuljunk tőle!
Mint az élő bejelentkezéseinkből láthattátok ennek ellenére továbbjutottunk (adminisztrációs hiba ) Ez elég kínos helyzetet hozott, miközben Ujvári Ádám félkomolyan, gyakorlatilag levezetésként elindult pajzs kard kategóriában (amiben így is majdnem továbbjutott ), Szabó Ricsi meg szálfegyverben egy óra múlva újra ott kellett állnunk a karám szélén cuccban. Mondanom sem kell a kiesés teljes lelki nyugvásával pattantak is a sörök, szurkoltunk, néztük a meccseket, segítettük az 1v1-eseket- Innentől kezdve.. hát gondoljátok nyugodtan tovább micsoda vesszőfutásvolt újra talpon állni. Eközben a lengyeleknél (a velünk összekevert csapatnál) ugyanez zajlott le.
Végül is egy barátságos meccsen gondolták eldönteni a kérdést. Mi ugyan nem akartunk meghunyászkodni, de a lengyelekkel sem akartunk kiszúrni, ha most + 1 meccs miatt lesérülve vagy fáradtabban kell folytatniuk nem akartuk vállalni a felelősséget a kiesésükért. Ők kiálltak amellett, hogy mindannyian harcolni jöttünk ide, győzzön a jobb. Ők győztek, megérdemeltem. Megöleltük őket és sok sikert kívántunk nekik. Végül is ezt az eseményt fair play díjjal jutalmazták. A szervezők a lengyeleknek ők pedig nekünk ajánlották! Szép gesztus! Van barátság a csatatéren. btw.. ebből a szempontból nagyon sok pozitív élmény ért minket, jó volt a régi arcokat újra látni, sok új barátot szerezni.
1v1 meccsek, Ádám mellett ringsegédként /edzőbáként tevékenykedtem. Eredetileg nem Ujvári Ádám volt jelölve a pajzs kard kategóriába. Mivel ügye azt hittük kiestünk a poén kedvéért bevállata az otthon maradt harcosunk helyett. ÉS mekkora jó ötlet volt! . Arra gondoltunk eleve kevés esemény adódik amikor 2 világ szinten is top versenyzővel vívhatsz, így biztosak voltunk benne, hogy legalább élménynek nagy lesz. Stílusra Alexey Petrik számomra egy ikon, példakép. Irigylem is Ádámot, amiért egy karámban állhatott vele. Az ember gyakorlatilag érinthetetlen. Eszméletlen profi!
Ami meglepetés volt számomra hogy Az „angol” Lukas Kowal közel nem volt érinthetetlen. Persze simán nyert, de vegyük figyelembe, hogy Ádám nem erre a kategóriára edzett, egy csoportselejtező után érkezett. Az olasz srác is verhető lett volna, még inkább. Még így is. Nem tudom ebbe, miért nem tett energiát. Persze az még vicces meglepetés lett volna ha továbbjutunk itt is, aztán rohangászhatunk 1v1 selejtezőre. Lehet ezért engedte el? Csak ő tudja, mivel a másik két srácot, szinte egy helyben állva oktató vívással verte el…. simán.
1v1alabárd
Mivel ezek a meccsek párhuzamosan mentek a pajzs karddal nem láttam rendesen. Sajnos a végére értem oda pont a kínai srác Ricsi ujjára csapott. El is tört, persze ez már csak itthon derült ki.
Warning, szubjektív véleményem:
Szakmailag:
Felkészülés:
Viszonylag eredményes felkészülő évet zártunk, minden eddiginél korábban elkezdődtek közös edzések, jó létszámmal zajlottak. A képességfejlesztő technikás részek hasznosnak bizonyultak. A jövőben még több ilyenre lesz szükségünk. További képességeink fejlesztésre is figyelmet kell szentelnünk. Jó úton haladunk.
A felkészülés eredményei a versenyen:
Mint írtam, több hangsúlyt fektettünk az állóképesség, és a birkózási képesség fejlesztésére az elmúlt időszakban. Azt kell mondjam ezekben nem is vallott szégyent a magyar csapat. Tudtommal SENKIT nem vittek le simán birkózásból földre. !nagy eredmény! Állóképesség: nem láttam karámból zihálva kikúszó embereket, vagy cserélj le felkiáltással kijövőket „csak mert elfáradtak” ! eredmény! Már simán végig nyomjuk a kezdő ötössel egy 3 fordulós hosszabb meccset is.
Jár a dicséret.
Hibák: Nem gyakorolunk szinte soha karámban A kapaszkodó emberekkel birkózásból nem nagyon tudunk mit kezdeni. Elmondhatjuk hogy VAN jó taktikánk, ám a fegyvertárunk kevés begyakorolt felállásból tevődik össze. Nem tudunk váltani, nem tudunk jól a helyzethez igazodni. A körülmények amint felülírják a nekünk ideális szitut, gyakorlatilag vége. Ez már nem a Jászalsószentgyörgyi falunapi bemutató. Itt nem tudsz fordítani egy hibás taktikai felállás után. A futóink nem igazán futnak: A legtöbb egyéb nemzet futói irtó gyorsak, a legtöbb esetben szinte fegyverrel hozzá sem érnek az emberhez. Lendületből pikk pakk földreviteleket csinálnak csupán a mozgási energiájukkal. A mieink nem. Gyakorolni kell a futásból földrevitelt! A tankok: Ám brutál masszívak, nagyon jól fogank , Kevés földrevitelt produkálnak, Ez még önmagában nem lenne baj, De 1 ember lefogása nem elég minimum 2-őt kéne fogni, vagy 1 et de az a szálfegyveres legyen vagy földrevitelt kell produkálni. Sajnos ennek az egyik módja hogy olyan átütő erőt kéne az ütésekbe , hogy le akarjanak menni. Nincs meg! Szálfegyveresek: Ide önkritikát kéne írnom. Hiszen a legtöbbet én voltam bennt Gyuri csak néhány fordulót ment. Én úgy láttam jól csinálta a dolgát. Magamrészéről azt tudom elmondani , .hogy amint végre tudtam a munkámat végezni, tehát supportálni, szépen mentek is le a földre az ellenfelek. Túl sokat kellett birkóznom, tehát taktikai hiba miatt nem voltam szabad. Mivel csak a fegyverrel a kézben lehet földrevitelt csinálni , ha kétkezes fegyver van nálad fél kézzel kell birkózni,, lássuk be a hatásfoka nem ideális.
További hibák: Még mindig gagyi gambezonok, mozgást akadályozó nehéz, ormótlan, nem ergonomikus páncélok, gagyi fegyverek olyan 30 % még mindig jelen vannak a csapatban. Sajnos ez pénz kérdés, de fel kell fogni azt is, hogy Így nem lesz eredmény. A szabályokat el kell olvasni, be kell tartani. (még ha 2 hónappal előtte is még változtatnak rajta) Nem, nem lehet az obiban bn approved baltát venni. A gambezonon a felkötőket verseny előtt újra kell cserélni, a szíjakat ellenőrizni, sorjákat leszedni.
Gondoljátok el hogy egy elszakadt ramaty állapotú szíj miatt leültetnek egy kulcs embert a csata hevében. BUMM a csapat már veszített is. A fegyver amivel egész évben gyakoroltál mert nem stimmel a mérete súlya állapota? Szewasz…hiába gyakoroltál vele. Meg mérlegeljük már milyen köszörű után szaladgálni a tengerparton hajnalban. Amúgy be is sétálhatnál full nyugodtan koncentráltan az arénába.
Nevezések:
A meglepetés emberrel (aki végül nem is jött) elejétől fogva nem értettem egyet. Nemzetközi , de még hazai buhurtos tapasztalattal nem rendelkező vívót ide bedobni , nettó felelőtlenség. Nem kizárt, hogy egyből egy wmfc elite-es harcossal kerül szembe, úgy hogy páncél alig volt rajta…
Több csoportos nevezés: egyértelműen lerontja az esélyeket minden fegyvernemben.
Szerintem nem kéne.
Sérülések komolysága egyéni felelősség: Volt olyan ember, aki eleve térdmerevítővel érkezett, ennek ellenére 3 kategórában 3 számban is versenyzett. Szép, szép mondhatnánk, no de minek? Mire jó ez? Ennek megfelelően 3 kategóriában verték mindenhol. Hősies volt? Bizonyára. De legalább még összeszedett egy agyrázkódást és egy törést az eredeti sérülése mellé. Mondhatnánk, hogy felnőtt ember el tudja dönteni mit akar. Én meg inkább azt mondom, a hülyeséghez ne asszisztáljunk.
Esélyeink , fejlődés:
Egyértelműen fejlődött a csapat. Miért nincs látványos előrelépés?
Az igazán tapasztalt buhurtosokból mondjuk 3-4 volt összesen. A többiek újak, nincs olyan minőségű cuccuk stb.. Várható volt ezért nagy előrelépés? Nem. Kiemelnék azért pár újoncot: Ferenczi Gábort, Estéli Boldizsárt aki ennek ellenére is jól szerepelt. Várhatunk jobb eredményeket a jövőben? Igen!
Ha nem veregetjük meg a vállunkat, hogy jó ez így. Ha elmegyünk szemináriumokra tanulni. Ha új képességek fejlesztésére is odafigyelünk.
Ha van igazán egy valamit ki kéne emelnem a Barcelonai versenyről pozitív hozadékként, az a csapat összekovácsolása. Már nem csak random emberek vagyunk az ország több szegletéből. Mi lettünk A magyar csapat. Dobjuk el a kifogásokat és folytassuk a munkát.
A viszontagságos út.
Életem legkeményebb útján vagyok túl, pedig sokan tudják, hogy a munkából kifolyólag állandóan úton vagyok, szinte minden hétvégén futok oda 1000 vissza 1000 km-es távokat. Sejtettem, hogy egy Barcelona kocsival azért nem kis piskóta. No, Krisztián megérkezett busszal, a Blahán bepakoltunk, Már ekkor látszott hogy nem minden lesz kerek. Így is lett, ugyanis a kerék full nyomáson is az aszfalthoz közelítve inkább sík formához közelített. Így-hát konstatáltuk, hogy ez így nem lesz faja. Fizikailag beférünk súlyra nem. Ok, keressünk zárt futót a tervezett indulás után pár órával. Persze erre a hétvégére már minden ismerős haver, elígérte, odaadta, stb. Ekoniékon keresztül végül lett Fehérvárról futó, addig kibírta a gépsas. Átpakoltunk minden normálisan festett nagyjából, bár már konstatáltuk, hogy a futón lévő gumik elég régiek. Hmm, mindegy van pótkerék. Szlovéniában vagy 3-szor álltunk meg pisiszünetekre, próbáltam presszionálni a srácokat, ha még ebben az életben ki akarunk érni nyomjuk már pedált.és inkább tágítsuk a hólyagot. Említettem már azt a vicces 2017-es dolgot, hogy a buszban szinte mindenkinél van gps- de mindegyik szar valamiért? Persze én is jól lefrissítettem sygicet, hogy legyen Spanyol és Monacoi térképem is. Természetesen így CSAK Spanyol és Monacoi térképem lett. Fasza. Jó mindegy egy fél óra alatt életre leheltük a kocsiban talált 10 éves gépet és repesztettünk tovább. Olaszországot úgy is fejből tudom, mondtam is. Krisztiánt persze behúzta gps a csőbe. Lehajtás, fizetés, felhajtás. Nem baj. Ha egész úton csak egyszer csesszük el, az férjen bele. Olaszország problémamentesen lezajlott, eltekintve a csekkendzsin lámpa pislogásától. ..azért persze felhívtuk a tulajt, a teljesítmény csökkenést csak én halucináltam, na de legutóbbi toyota motor felrobbantós utam után én kicsit érzékenyebb vagyok a témára. Menjünk tovább, nincs baj, mondják. Viccesország az a Francia. Sosem tudom a következő autópálya kapunál, kártyát kapsz, simán bedobsz pénzt vagy kártyát kér és aztán fizetsz. Na, egy ilyen kártyakérősnél derült ki, hogy a másik kocsink sofőrje az előző kútnál hagyta az övtáskáját, kártya pénz, iratok benne. Pánik. Busszal vissza. Meglett, pénznek persze hült helye, kártya, iratok megvannak. Indulnánk tovább, a kocsin defekt. Már mindenki kaparja az arcát… pedig ez még semmi nem volt. Pótkerék fent. Patent…. lenne, ha lenne benne elég nyomás, kivánszorgunk a legelső pihenőig. Mákunkra épp egy jeeptalálkozó haladt el mellettünk, tele offroadra minden földi jóval felszerelt jeepekkel. Olyan fajták, amik csillognak-villognak a polírtól, mert igazából sosem hagyják el a betont, de csörlő, meg magas kipu, meg minden van. Igazából én úgy láttam, ők örültek is az eksönnek , ki lehetett végre szedni a varázsdobozból az ipari kompresszort. Megoldották. Újra úton.
Amikor elindultunk, még meg is jegyeztem, hogy azért nem ártana a szétdurrant kerék helyett, amint lehet szerezni valamit, mert visszafele még jól jöhet. A Francia-Spanyol határon jött a következő esemény. Kiszedtek minket Zsandermariék tengelyterhelést mérni. Oké. Mondják, hogy baj van. Túlsúlyos a busz. Hát mi ezt eléggé kétkedve fogadtuk. Mondván, hogy a 9 személyesben csak 7 en ültünk, a csomagok épp csak az ablak vonalát érték el. Direkt ezért béreltünk futót. Számolgatjuk ,hogy hány kilók vagyunk mennyi egy vas, rádobunk a biztonsági kedvéért egy picit, de sehogy nem jön ki. Ellenkezünk vadul de a zsandár már írja a jelentést, a végén közli , hogy itt kell aláírni. Azért illedelmesen megkérjük a mestert, hogy legalább egy angol verziót mutasson már, ha épp lemondat a szabolcsi telkünkről tudjunk már róla. Na az persze nem volt, viszont ebédidő meg igen, szóval ők összepakoltak, minket meg küldtek a p*csába
:D.
Hát duzzogva útnak eredtünk. Barcelonában kis kavargás, néhány extra
kör. 24 óra elteltével az áhított helyen csekkolunk be. 1-es és 2
számban kifejtettem ott mi történt.Visszaút gyönyörű táj, tükörsima aszfalt. tak tak tak tak… Na fasza, A futón defekt. Leállósávba le. Láthatósági fel, ballagok az elakadásjelző háromszöggel hátra. Eszméletlen reakcióidő, mire kiérek a megfelelő távolságra már látom is a spanyol autópályarendőrség kocsiját. Raknánk fel a futóhoz kapott pótkereket csakhogy semelyik kocsinkban lévő kulcs nem jó hozzá. Arckaparás. Levánszorgunk a 2 km-re lévő pihenőig így rendőri kísérettel. Egyébként nem viccelek !3! percre a rendőr érkezése után kint volt egy terelőkocsi az autópályakezelőktől. Szerszámokat is adtak. Semmibe nem került. Vidámság, Újra úton, már nyíltan röhögünk magunkon, hogy ilyen nincs. Ám ekkor..Hátra fele tekintve nem látjuk a másik autónkat. Jön a telefon, ismét defekt. Há rögtön bevillant hogy az a pótkerék csak nem lett megcsinálva még spanyolban. Végül is az csak leeresztett, gondoltuk ha mákunk van egy defektsprével ideiglenesen megoldhatjuk a dolgot. Pályáról le, benzinkút defektsprét megvettük. Indulnánk vissza a többieket megmenteni, de buszból furcsa égett elektromos szag terjeng. Neee , neee, ne. Ilyen nincs . Sírunk, röhögünk felváltva. A busz ennek ellenére indult, a viszont a kapcsolók semmilyen hatással nem voltak az állandó vészvillogóra, az állandóan törlő ablaktörlőre. Virított a csekkendzsin. Jajdejó. Széttúrtuk a buszt hibás biztosíték után kutatva. Nem találtunk. Leműtöttük az akkusarut is, hátha elfelejti a kompáter a hibát, aztán talán hagy minket felmentő sereget játszani. Annyival lett jobb hogy a folyamatos ablaktörlés elmúlt. Ment a diskurzus mit tehetnénk, Elvégre május 1. volt segítség, szerelő, pótalkatrész nem lesz. Elindultunk a másik kocsiért villogva. Reméltük egész úton nem fog esni, mert törölni azt nem lehetett . Némi kapus baszkodás után odaértünk. Fura. Hogy tudtunk úgy felhajtani, hogy kártyát nem kaptunk , de kifele le kellett volna adnunk,? A méretkorlát nélküli kijárat nem eresztett. Betuszkoltuk tehát magunkat a méretkorlátosba, szerencsére ez csak láncos figyelmeztetős volt, épp át siklott alatta a busz. Megérkeztünk, az addigra már órák óta várakozó b csapathoz, Befújtuk a defektsprayt. Ugyanazzal a lendülettel jött ki alul a lyukon. Lófasz. Ezt megszívtuk. A kocsit trailer vitte le a pályáéról egészen az 5 percre lévő következő településig, Nem kevés pénzért. A szintén nem olcsó javítási ajánlatot elvetettük. Cannes külső egyik parkolójában jött a szörnyű felismerés, hogy a fél csapatnak ott kell éjszakázni a kocsiban. Készpénzünk az egyik kocsi hazajuttatására volt elég. Mivel ugye az sem volt a helyzet magaslatán el kezdtünk most már komolyan aggódni. Egy hosszadalmas ötletelés után Sárközi Gyuri segítséget kért adományok formájában a facebookon. Volt bennünk dilemma, hogy illik-e ilyet csinálni. A csapat jó része azért diák, sokan amúgy is épp kiszámolva kaparták össze a kiutazási pénzt. A sokadszori szívás, jócskán megtaszajtotta az eredeti büdzsét.
Megkerestük a Canne-ban élő magyarokat is segítségért. Kedves támogatóink, tényleg hála és köszönet minden segítségért, mert reggel a srácok látták, hogy van aki otthonról segítsen. Jöttek utalások. azonnal tudtuk hogy nem lesz gond. Úgy döntöttünk összeállítunk a fennmaradó összegből egy magyar bn- csapat ajándékcsomagot. Ezeket küldjük majd ajándékként vissza. Ki többel, ki kevesebbel, de sokan járultak hozzá a B csapat megmeneküléséhez. A busszal átvészvillogózva fél európán végül simán hazaértünk. A cannes-i különítmény persze se az első, se a második se a harmadik helyen nem talált méretazonos, azonnal felrakható gumikat. Végül nem méret azonos, de az autó alá illő kerék-pár került fel, újabb súlyos eurókért. Nem kevés taxiköltségért. Itt nincs az hogy 5000 ért elviszel egy aligfutottat. Csak új, csak márkás és Luinak meg Francoisnak is van egy tisztességes órabére. Amúgy ez helyén is van így. Ez a festői Cannes. Kár hogy mi nem így láttuk. Végül kb 20 óra eltéréssel a B – csapat is befutott Budapestre. Több probléma nem kísértette őket. Egy biztos, ez az út örök élmény marad. De még egy hónapig ne beszéljünk róla.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése