BN 2017 - Élménybeszámoló - Ujvári Ádám

Csapatunk, immár harmadszorra vett részt a Battle of the Nations full kontakt, páncélos világbajnokságon. 

A magyar csapat az 5v5 kategóriában, a 21v21 kategóriában és két egyéni kategóriában is indult.

Idén 28 ország harcosai csaptak össze Barcelonában és az öt az öt elleni versenyszámban 50 csapat küzdött az első helyért! Három napig páncélokon csattanó fegyverektől volt hangos a Monumental aréna!

Lássuk mi történt a csapattal:

Oda út:

Sajnos a szervezők nagyon kitoltak velünk azzal, hogy ennyire messze szervezték az idei VB-t. A rengeteg felszerelés miatt az, hogy mindenki repüljön nem volt opció. Még így is, több harcosnak nem fért bele az idei kiutazás pénzügyileg.

3 csapatban rohantuk meg Barcelonát. A legbátrabbak egy kisbusszal és egy kombi autóval vágtak neki a több mint 24 órás útnak, a többiek pedig péntek reggel illetve péntek este szálltak repülőre. 

Hála Istennek mindenki megérkezett még pénteken, bár az út nem volt eseménytelen.

Még MO-n kiderült, hogy a rengeteg páncél túlterheli a buszt, emiatt gyorsan futót kellet bérelni.

Az autó pedig még Olaszban defektet kapott ami később hatalmas bajt okozott a hazaút során.

Szlovéniában még felvett a csapat egy orosz származású marshallt is ezzel építve tovább a nemzetközi kapcsolatokat : )

Hiába a futó, de még a kinti rendőrséggel is gond akadt. A francia/spanyol határhoz közel egy kedves francia rendőr leintett a srácokat majd közölte, hogy túlsúlyos a busz.

Vicc volt az egész. Először nem akart semmit se angolul elmondani, leírni, majd közölte, hogy akkor 5en pattanjanak taxiba és azzal menjenek Barcába. Még szerencse, hogy a sofőrök észnél voltak, és nem voltak hajlandóak aláírni semmit. A helyi erők nagyon megakarták büntetni a csapatot, de mivel ezzel túl sok idő ment el…végül mindenféle büntetés nélkül kocsiba pattantak és elhúztak. Biztos ebédidő volt. 

 

Nulladik nap (péntek)

Én és Gabi értünk először a városba, majd kitaxiztunk a kempingbe amit leszervezett nekünk a HMBIA szervezet. Nagy piros pont volt a szervezőknek, hogy vállalták az ingyen szállást a harcosoknak.

ÉS MÉG MLYEN SZÁLLÁST!

A mobil házakból, kisbuszokból, sátrakból álló létesítmény egy köpésre volt a reptértől és pont a tengerpart mellet volt, így 2 perc alatt kilehetett menni a gyönyörű, homokos partra. Kár, hogy az idő hideg volt és esős. Az egész hely igényes volt, kényelmes és tiszta.

Ami még pozitívum volt, hogy a kemping területén volt egy élelmiszer bolt szinte haza árakkal, és egy étterem ahol igazán finom helyi ételeket is lehetett kapni. Na meg spanyol söröket. ; )

Miután elfoglaltuk a szállásainkat jöhetett a regisztráció és a fegyvermustra. 

Idén az AC ( korhűségért, autentikusságért felelős szerve a HMBIA-nek) borzasztóan szigorú volt. Mármint a kis csapatokkal.

A nagyobb csapatoknál ezt a szigort valahogy nem láttuk. Fantasy festéses pajzsok, széjjel pálcázott, hegesztett sisakok stb. Ez ellen szeretnénk lépni valamit, már több kapitánnyal is összebeszéltünk.  

Még az online regisztráció során sokunknak át kellet alakítani a páncélját az utolsó hetekben. Nekem pl vizort kellet cserélnem 2x is.   Belekötöttek a sisakdíszbe, sisakgallérba, fejszékbe, cipőkről kértek be fotót stb.

A helyszínen konkrétan olyan fegyvereket dobtak vissza, amiket előtte kétszer is elfogadott az AC Prágában….még a matrica is ott volt rajtuk.

Aznap délután nem találtunk flexet, de végül szombat reggel, a helyiek legnagyobb örömére, megérkezett az ukrán kovács és ipari mérető flexelés vette kezdetét a parton. Aki csak tehette helyben alakított a visszadobott fejszéken, falchionokon, kardokon. Szerencsére mi is szinte mindent eltudtunk egy kis átalakítás után fogadtatni.

Este korán fekvés volt, majd jött az első nap.

Első nap (szombat):

Aznapra tudtuk, hogy a megnyitón kívül a csapat egy része harcolni is fog emiatt a felszereléseinket le kell juttatnunk az arénába.

Az aréna kb 40 percnyi buszozásra volt a szállástól. Oda és vissza óránként indultak a buszok, ez is jól szervezett volt, és ha nem is volt profin lebonyolítva, de nem kellett attól félni, hogy valaki lemarad vagy elkésik.

Körülbelül 11 órára meg is érkeztünk a torna helyszínére.

Az aréna:

Az épület rendkívül hangulatos és epikus. Félelmetes belegondolni, hogy olyan homokra léphetünk és küzdhetünk ahol pár éve még bikák és matadorok estek egymásnak életre-halálra!

A hatalmas küzdőteret két részre osztották. A karámok kicsivel nagyobbak voltak mint a prágai mobilarénában. Így tudták elérni azt, hogy rengeteg mérkőzést tudtak gyorsan lebonyolítani, hiszen szemben a tavalyi 5 nappal idén csak három napos volt a rendezvény.

Ami viszont probléma volt:

A nézőtér nagyon messzire volt a karámoktól. Nem volt akkora hangulat így.

Ehhez még az is hozzá jött, hogy a három nap során alig volt néző!!

Ennek több oka is lehetett:

Az idő számunkra tökéletes volt. Nagyon féltünk a 30-40 fokos melegtől és tűző naptól amiben kínszenvedés páncélban verekedni, de a nézőknek pedig ez az esős, szürke idő nem kedvezett.

Sajnos az időponttal is gond volt. Spanyolokat vasárnap délelőtt elrángatni a templomból és a családtól? Persze.

Pluzs szombat este Barca meccs volt…a kempingben is minden helyi hajnalig fent volt és bulizott.

A marketinggel elvileg nem volt gond. Ugyan nem volt szétplakátolva a város de állítólag hetekig ment a TV reklám, rádió reklám és a helyi lapokban is megjelent pár cikk és meghívó a BNről.

Ha viszont a turistákra akartak volna építeni….akkor pedig egy középkoribb hangulatú várost kellet volna keresni. Egy átlagember nem hiszem, hogy azért utazna el a hosszú hétvégére barcába hogy végig egy arénában üljön vagy, hogy inkább ezt választaná a helyi hírességek végigjárása helyett.

Na meg őket nem is tudta elérni a helyi reklám. 

Megmerem kockáztatni, hogy szemben a prágai versenyekkel, ez most nagy bukó lehetett. A költségeket biztos az egekbe nyomta a kemping, a folyamatos buszoztatás és az épület bérlése. Na meg a reklám. Mi magyar részről csak reménykedünk benne, hogy ezek után újra visszatér közép-európába a verseny.

Délben meg volt a megnyitó. A szokásos baki megint becsúszott. A homokon kívül még ügyesen sorba állították a csapatot, de odabent ez már nem sikerült. Emiatt a körbe haladó kamera gyakran teljesen máshol járt, min ahol az éppen bekonferált csapat állt.

A mi részünkről pedig zengett a Mókuska, mókuska :)     

A megnyitó ceremónia után maradt pár óra szünetünk. „Gyors” ebéd majd egy kis kultúrprogram. Sajnos annyira feszes volt a menetrend hogy alig 1-2 dolgot tudtunk megnézni a városban.

Végre eljött a 21v21 ideje!

A csehekkel együtt először a spanyolokkal néztünk szembe. Őket 2-1 re vertük. Szép győzelem volt, amiből a mieink is kivették a részüket. A tankjaink nem eresztették a helyi harcosokat, a többi alabárdossal pedig szépen meghorpasztottuk őket!

 

Ez után a francia csapat következett, akik fehéroroszokkal, izraeliekkel és moldávokkal töltötték fel a soraikat. Brutálisan erős csapat lett! Nem véletlenül hozták el a 21v21 Royal kategória 3. helyét.

Sajnos itt a csapatunk húzta a rövidebbet.

Az első menetben jó pár cseh harcos is megsérült, és Ricsire is rá járt a rúd. A fiatal harcosunkon hiába volt 3mm vastag sisak és zárt lábvas,először a térdét akarták szétverni majd úgy fejbe vágták, hogy már csak pár lépésnyi ereje maradt. Az utóbbit minimális agyrázkódással és egy szép folttal megúszta a dolgot,a lábával nem volt ekkora szerencséje és a szalagjai sérültek.

Ám mivel tökös magyarok vagyunk, másnap már újra páncélban harcolt! Büszkék lehetünk rá!

Sajnos a második menetben teljesen szétesett a cseh első sor és innen már nem volt megállás.

Ezután a meccs után kénytelenek voltunk feladni a kategória további meccseit, mivel a csehek nem akartak megkockáztatni további sérüléseket.

Ennek sajnos az volt az oka, hogy már megint az 5v5 elé tették be a nagy kategóriát amivel egyedül csak a nagy csapatok járnak jól akik bármikor feltudják tölteni erős emberekkel a saját 5v5 csapataikat. 

Az ukrán és orosz meccseket elnézve már akkor biztosra vettük, hogy a két szláv csapat között fog eldőlni melyik országnak van a legerősebb csapata. Olyan hévvel gázoltak át mindenkin, hogy öröm volt nézni!

Második nap ( Vasárnap)

A B csoportba kerültünk.

Idén csak két olyan csoport volt amiben 5 csapat küzdött a tovább jutásért…na mi pont bemákoltuk az egyiket.

Minden csoportból az első helyezett ment a döntőbe, a második és harmadik pedig a vigaszágra jutott be.

Három erős, veterán csapatot kaptunk (Izrael 1, Lengyel 2, Francia 1) gyakorlatilag a HMB felsőházából és egy idén a HMB világába visszatérő csapatot (Horvát 1) .

Nem akartunk csalódást okozni, és idén beakartunk jutni a középdöntőbe. Én személy szerint nagyon fusztrált voltam, úgy éreztem nagyon nagy rajtunk a nyomás. Ezen sajnos nem segített az első mérkőzés sem.

Izraellel kezdtünk és már az első menetben szétment a térde az egyik nagy emberünknek( Négy 100kg+ harcosunkból egy mínusz).

Ennek ellenére a menet végére jó helyzetbe kerültünk. Boldi az egyik tankuk éppen a karámnál gyűrte az egyik ellenfelét én pedig az utolsó futójukat tudtam elkapni.  Meg lett volna a meccs, erre egyszer csak belóbáltak elém egy sárga zászlót és a bírók leültettek….mert leszakadt rólam az egyik 

K*rva könyökvasam. Azt hittem megbolondulok.   

Boldi viszont megmutatta milyen fából faragják a magyar harcosokat!

A szabad izraeli kiment a karámszélére és a kardját alabárdra cserélte. Rengeteg ütést bevitt vele Boldi fejére, vállaira, hátára és lapockájára, de a nagy embert nem tudta kiütni!

 

Ezt látva eldobta az alabárdot majd újra kardot kért a saját sarkuktól.  Megpróbálták lebirkózni a versenyzőket, de ez se ment. Végül mikor Boldi kiszabadította magát az egyikük átölelte és magát feláldozva eldőlt vele.

A második menetben kijött a tapasztalat nyújtotta előny. Sajnos nem mentünk ki elég gyorsan a karám szélére és a gördülékeny csapatmunkát végző izraeliek felőröltek minket. Teljesen meglepő volt, hogy a harcosaik egyáltalán nem úgy viselkedtek, mint ahogy azt a testalkatuk alapján vártuk volna.

Én pl rámentem az egyik legnagyobb harcosukra, azt várván, hogy egy igazi birkózós pajzzsal püfölős  bunyót fogunk lehozni. Erre ő simán elhátrált előlem, magára húzott és amikor hátat fordítottam a karám közepének már a hátamban is volt a futójuk. Tudtam, hogy mi fog történni, láttam ahogy az ellenfelem elnézett a vállam fölött. Jó nagy repülés lett a vége.

Bírói kib*szás nélkül se úsztuk meg ezt a meccset. Előző nap nem volt kijelölve az a terület ahol a fegyverüket vesztett harcosuk átvehetik a pótfegyvert. Sőt gyakorlatilag ott vették át a fegyvereket ahol tudták.

Ez nem volt szabályszerű, de nem gondoltuk volna, hogy az egyik napról a másikra csak úgy váltani fognak. Ennek ellenére megtették.

Mikor Zsiga eltörte az alabárdját és új fegyverre volt szükség elverekedte magát a karámig, de nem tudta beküzdenie magát addig a 2-3 méteres sávig ahol a segítőink átadhatták volna neki az új fegyvert. Így viszont nem harcolhatott csak védhette magát.  

A lengyel testvéreink elleni meccsbe is becsúszott egy nagy baki. Már elfoglaltuk a pályát, elkezdtük a meccset mikor a segítőinket átküldték a karám túloldalára!! Ekkor én veszítettem el a fejszémet és kapásból abba az irányba rohantam ahol eddig a magyarjaink voltak. Az utolsó méteren észrevettem, hogy bezony itt csak lengyelek állnak és mire visszafutottam volna már esélyem sem volt.

Sajnos itt is győzött a rutin. Jó meccs volt, szép pillanatokkal mind a két oldalon, de sajnos mind a két menetet vitték a fiúk.

 

Ezek után jött a horvát meccs. Már mindenki felszívta magát és bizonyítani akart. Nem kaphattunk ki!

Agresszívan kezdtünk, végre használni tudtuk a begyakorol mozdulatokat és mind a két menetet nagy fölénnyel nyertük. Végre szabadon tudott maradnia szálfegyveresünk, birkózásba pedig jobbak voltunk.

 

Végre feltudtunk szabadulni! Már mosolyogva mentünk be a franciák ellen, sok cserével hogy senki se maradjon ki a meccsből. Ezzel szemben a franciák tövig nyomták a gázt. Hatalmas harcosaik voltak, és rettenet technikás futójuk. Gyakorlatilag a rárohanó Tamást a hátán átbuktatva reptette meg, de úgy hogy Tomi cigánykereket vetett a homokban.

Könnyedén jutottak be a döntőbe, mint csoportelsők.

Ezután szabadult el az igazzzy KÁOSZ! Igen, így nagybetűvel.

Nem volt 1v1 pajzsos emberünk, illetve az alabárdosunk agyrázkódással és sérült térddel állt ki az ellenfelei ellen.

Mivel aznapra már nem volt dolgunk, én pedig nem azért utaztam le több ezer kilométert, hogy a nézőtéren üljek, megkerestem a marshallokat és jeleztem nekik, hogy ha nem gond én indulnék az emberünk helyett. Nagyon pozitív csalódás volt, hogy semmi akadályt nem gördítettek az utamba!

Felkaptam a legkönnyebb cuccokat majd hajrá. Nem akartam kihagyni egy ekkora lehetőséget hiszen a csoportomba két világklasszis is volt Petrik az orosz versenyző később az egész kategóriát meg is nyerte, Lukas az angol harcos pedig 3. lett végül. Hiába a fáradtság nem tudtam letörölni a vigyort az arcomról! Ezek az emberek igazi sztárok a saját sportunkban!

Ennek ellene szerintem életem legrosszabb formájában voltam. Amíg a többiek mind kipihentek voltak én a 21v21 és az 5v5 meccsek után a karjaimat alig bírtam emelni. Ennek ellenére úgy érzem elég jól helytálltam.

Miután Petrik agyonvert jött két könnyebb ellenfelem. 

A holland ellenfelemet egész könnyen győztem le. A végén már annyira ráéreztem a tempójára, hogy kihátráltam a ring szélére és nekidöntöttem a hátamat. Rendes körülmények között sose engednék meg magamnak ilyen lazaságot, de ekkor már eljutottam arra a szinte, hogy szórakozni szerettem volna.

A spanyol ellenfelemet szépen lepontoztam kontrából, illetve amikor már éreztem, hogy elfogyott a kakó feltoltam a falra és leszorítottam a fegyveres kezét.

Sajnos ez volt a forduló pont.

A még szintén verhető Olasz srác helyett Lukas jött. Ő se pörgette meg magát, sőt ahogy láttam kifejezetten zavarta, hogy végig lent lógatom a pajzsomat emiatt nem jöttek össze neki a szokásos fejre beijesztős, lábra lerántós trükkjei.

Ha előbb kapom meg az olasz vívót, úgy érzem ő is meglett volna. A spanyol srácnál alkalmazott módszer itt is működött. Viszont már annyira begörcsölt a tenyerem, hogy ha nem sokkal (2 pont) de lemaradtam róla.

Utoljára a veterán medvét kaptam. Az 53 éves !!!! amerikai vívó piszok jó taktikával verte végig a mezőnyt! Mindig kivonult, a támadások 90% védte és a kontrákból lepontozott majdnem mindenkit!

A meccsek között egy keveset tudtunk beszélgetni….majd a meccsünk után megkeresett és megajándékozott egy karkötővel! Teljesen meghatódtam! Ez a szép ebben a sportban, a karámban születnek a barátságok!

Ricsi eközben a másik ringben küzdött meg ellenfeleivel. Sajnos a kínai ellenfele olyan szerencsésen /szerencsétlenül talált be a hüvelykujjára, hogy megrongálta a penge a hüvelykszelvényt és mint kiderült Ricsi ujját is eltörte.

Vettünk egy nagy levegőt majd abban a hitben, hogy most már tényleg végeztünk mindennel elkezdtünk levonulnia a pályáról.

Ekkor lépett oda hozzánk az egyik szervező, hogy akkor egy óra múlva lesz a meccsünk. Néztem rá nagy bamba szemekkel, és nem igazán értettem miről beszél. Majd közölte, hogy a csapatunk tovább jutott az 5v5 csoportban és hogy lesz még küzdelmünk.

Visszarohantam a nézőtérhez és gyorsan lehívtam a srácokat. Először azt hitték viccelek, de mikor kiderült, hogy teljesen komolyan gondolom, hogy meccsünk lesz gyorsan összekapták magukat. 

Hiába a sok sör, a hírre szinte mindenki egyből kijózanodott és rohantunk is felkapni a páncélt.

Mikor már a meccsünkre vártunk sikerült kiderítenem mi történt. A lengyeleknek azt mondták, hogy ők kiestek, mivel a pontozó lapokat elírták és azt hitték mi vagyunk a csoport harmadikak.  

Gyorsan beszéltem a csapatukkal, majd később a torna menetéért felelős vezetővel is. A lengyel CSK már akkor nagyon kedves volt, és közölte, hogy nem szeretné ha elküldenének minket hiszen már felkészültünk a harcra és fel is vagyunk szerelve. Végül abban egyeztünk meg, hogy lesz egy baráti meccs és a győztes megy tovább.

Ennek először nagyon megörültünk, hiszen harcolni akartunk…de aztán rájöttünk, hogy ez mennyire nem fair lépés a lengyelekkel szemben, illetve hogy akárki is nyer, hátrányba kerül a ránk váró csehekkel szemben, akik pihenten fognak megküzdeni a továbbjutásért. Úgy döntöttünk, hogy nem fogunk így kiszúrnia jogosan tovább jutó csapattal és harc nélkül tovább engedjük őket.

Újra megkerestem a lengyeleket és elmondtam nekik mire jutottunk, de ők ebbe nem voltak hajlandóak belemenni. Közölték velünk, hogy ők nagyon tisztelnek, és nem akarnak minket csak így elengedni. Harcoljunk!

Hiába a hirtelen jött lehetőség és az öröm, sajnos megint ők voltak a jobbak. A második menetben rám akaszkodott az egyik srác és valahogy beakadt a páncélja a sisakom alá.  Az állszíj teljesen bevágott a nyakamba, levegő nulla, de sikerült kifordítanom a fejem és elgáncsolnom az ellenfelemet. 

Egyedül maradtam az utolsó két lengyel harcossal. Már épp egymásnak estünk volna mikor leintettek minket a marshallok. Közölték, hogy hiába a 2v1 helyzet, mikor levittem az ellenfelemet már 3v1 volt a felállás. Érdekes….máskor simán tovább engedtek volna egy ilyen meccset…

Most már tényleg véget ért a nap a csapat számára. Visszatértünk a szállásra majd neki kezdtünk a közös ünneplésnek. Rengeteget ettünk, sztoriztunk, barátkoztunk a többi harcossal és élveztük a helyi italokat. Tökéletes zárása volt ennek a remek tornának!

Másnap a díjátadón a 2. Lengyel-Magyar meccs körüli zűrzavar és annak baráti rendezése miatt a két csapat megkapta a Fair play díjat!!

 

Haza út:

Sajnos ami elbaszódhatott az el is baszódott.

Még Spanyolban elszállt a futó egyik kereke. Ezt még, hála a spanyol autópálya rendőrségnek, könnyen tudták cserélni a srácok. Ellentétben a francia kollégával, a spanyol zsaruk rendesek és kedvesek voltak. Teljesen oda voltak a fiúknál lévő fegyverekért.

Ez után a kisbusz elektronikája szart be. Ablaktörlők, elekadás jelző lámpák stb folyamatosan mentek hiába kapcsolták le/fel őket. Végül ezt sikerült annyira megoldani, hogy csak az elakadás jelző maradt úgy : ).

Eddig 3/2….

És hogy meg legyen a 3/3 is… Franciaországban elszállt a kocsi pótkereke is. Sajnos ezt hiba volt nem visszacserélni a rendes kerékre, de erre senki se gondolt…mással voltunk elfoglalva na…

A kocsit lekellet húzni a legközelebbi kisvárosba.

A busz villogó lámpákkal, de nekivágott az útnak és már nagyobb baj nélkül el is érték az országot.

A kocsival maradóknak nem volt ekkora szerencséjük. Az estét a csatahajóban töltötték, majd másnap elkezdtek gumit vadászni. Persze a helyi városban nem akadt megfelelő emiatt elkellet menni a köv kisvárosig taxival. Itt végre sikerült beszerezni egy pár  új gumit, majd feltetetni az autóra és újra neki vágni az útnak.

 

Ez a hazai emberek segítsége nélkül nem sikerülhetett volna a csapatnak! A költségek olyan magasak voltak, hogy helyben kise tudták volna fizetni de a gyors facebookos gyűjtésnek hála EGY ÉJSZAKA ALATT SIKERÜLT ÖSSZESZEDNI A PÉNZT! Csodálatos, hogy ilyen sokan követtek minket figyelemmel, és hogy ilyen sokan segítettek amikor baj volt! 

RIA RIA HUNGÁRIA!

Az élménybeszámoló rész itt véget is ért. Jöjjön pár „szakmai” észrevétel.

A csapat:

Én nagyon fontosnak tartom azt, hogy mindenki számára világos legyen, hogy amikor együtt képviseljük az országot akkor mi nem x-y egyesület harcosai vagyunk. Lehet, hogy te évközben Lupusos vagy, de mikor összeáll a válogatott te már a magyar BOTN csapat tagja vagy!

Ehhez a sporthoz, bajtársiasság kell és bizalom! Ennek pedig már a felkészülés alatt ki kell alakulnia!

Egy-egy húzós helyzetben csak ez képes motiválni és talpon tartani az embert!

Úgy érzem idén ezt végre sikerült elérni. Nem volt morgás, nem volt rivalizálás se veszekedés! A hétvége végére annyira összekovácsolódtunk mint még talán soha!

Ennek talán az is volt az oka, hogy végig rettentő módon egymásra voltunk utalva, hiszen nagyon kevés segítőt tudtunk csak kivinni. Valaki vagy harcolt, vagy már dobta is le a sisakot és rohant segíteni!

Remélem ezt a hangulatot sikerül megőrizni évközben is!

Amit még kiemelnék, hogy az új harcosok mennyire feltalálták magukat a pályán! Boldit gyakorlatilag nem lehetett leütni, Gabi pedig remekül dolgozott együtt a szálfegyveresekkel még akkor is, ha azokkal akkor találkozott életében először (csehek). Tamás pedig akár az a 5v5ben akár a 21v21ben végig aktív volt, sokat mozgott a pályán, húzta magára az embereket! Egyiküknél se lehetett érezni azt a bizonytalanságot amit az ember elvárna egy első alkalmas buhurtostól.

Azok, akik pedig tavaly voltak először kint velünk, nagyon fejlődtek magukhoz képest!

Zsiga, Gyuri,Benji és Ricsi aprított a szálfegyverekkel, Buvi és Radó tankolt mint az állat, Fecó pedig szépen vadászta a pályán gyedül maradó harcosokat!

Edzések:

A tavalyi recepten elég nagyot változtattunk. Anno arra koncentráltunk, hogy minél több meccset tudjunk lenyomni, de a tanulásra, a technikázós edzésekre nem fordítottunk időt, mondván, hogy ezt mindenki oldja meg saját csapaton belül.

Sajnos ez egyáltalán nem volt hatásos az új, vagy kezdő harcosoknál hiszen nagyon kevés helyen van rendes edzés a közös alkalmakat leszámítva.

Idén inkább kitoltuk az edzés idejét egy órával és mindegyik elejére beraktunk egy alapos, birkózás részt. Ennek szerintem meg is látszott a hatása, illetve azt vettem észre, hogy élvezni is nagyon élvezték a fiúk.

Ezt az irányt kell tovább vinni, és minél szakszerűbben elmélyedni a különböző szerepekhez tartozó technikákban.

A következő szezonban ezt szeretném úgy is megtámogatni, hogy a saját illetve más régebbi harcostársak tapasztalatai alapján összerakni egy olyan moduláris rendszert, amivel minden csapat elkezdhet otthon gyakorolni és fejlődni. Szeretnénk ezt úgy megcsinálni, hogy ez ne csak a már meglévő harcosoknak legyen a segítségére, de azoknak is, akik a nulláról akarják kezdeni, akár olyan területeken ahol senki más nincs akivel összetudnának jönni edzeni. Ez lesz a jövő év nagy projektje.

Ami viszont sajnos nem jött idén össze az a megfelelő létszám. Egyetlen alkalommal se tudtunk úgy vívni, hogy azok az emberek, akik végül az idei 5v5 csapat magját adták együtt tudjanak más 5fős csapatok ellen küzdeni.

Sajnos sokan a régi bandából egész évben távol maradtak. Ennek volt, amikor sérülés volt az oka és érthető is a távolmaradás….de egyáltalán nem értem, hogy azok, akiknek megvolt a felszerelése miért nem jöttek le 1-1 alkalommal, hogy segítsenek a felkészülésben még akkor is ha tudták, hogy idén nem fognak részt venni a VBn. Nem csak a versenyen való részvétellel lehetett volna segíteni a csapatot, hanem a felkészüléssel is!

A mezőny:

Ezt már első alkalommal is észrevettük, de azóta évről évre szembetűnőbb a különbség azok között a csapatok között ahol igazi profi sportolok harcolnak és azok között akik csak hobbiból buhurtoznak.

Ez idén már nem csak az alkalmazott taktikák és technikákon látszott, hanem a harcosok méretein is. Az erős csapatok tele voltak magas, vállas emberekkel, sőt voltak igazi óriások is. Igazi válogatott embereket láttunk, akiken látszott, hogy rengeteget dolgoztak és küzdöttek azért, hogy bekerülhessenek az adott csapatba.

Erről példát kell venni.

Ha nem akarunk megragadni a hobbista alsóházban akkor mindenkinek tudomásul kell venni, hogy ehhez nem elég a heti/ havi 1 buhurt edzés!

Kiegészítő fizikai és technikai edzésekre van szükség!(nem, a sima kondizgatás nem az) 

Szakemberek segítségére a felkészülésben és minőségi kajára. Szeretném azt látni majd, hogy a csapatok összekapják magukat és kialakítják a saját rendszeres edzéseiket.

Ettől függetlenül úgy érzem jó úton haladunk és meg lesz a gyümölcse ennek a rengeteg erőfeszítésnek!      

 Köszönetnyilvánítás:                               

Idén már nem csak magán emberek segítettek nekünk, hanem igazi szponzoraink is akadtak!

Szeretnénk megköszönni a segítséget és a támogatást, amit a LAMAX Electronics Magyarország és a BioTech USA nyújtott a Battle of the Nations - Team Hungary részére!

Ezen kívül hatalmas köszönet a segítőknek és sofőröknek akik végig csinálták velünk ezt a remek kalandot!   Köszönjük Orsi, Andi, Dóra, Bence, Andris és Krisztián!

Végül pedig köszönet mindenkinek, akik egyből segítségünkre siettek amikor kellet, és támogatták a hazajutásunkat!