HEMA vs HMB??

HEMA vs HMB??

Ha az ember kicsit is körbenéz, a különböző netes csoportokban, a megosztott videók kommentjei között, rendre feltűnnek a kőkemény megmondó emberek. Az átlag netes trollok, már egyáltalán nem zavarnak, ilyen emberek mindig lesznek és nem lehet velük mit csinálni.

Viszont elég szomorú dolognak tartom, hogy sokszor vívók kritizálják egymás stílusát, és próbálják ország-világ tudomására hozni, hogy amit a másik fél csinál az mennyire nem helyes.

HEMA oldalról: „Mi ez a csapkodás? Minek van rajtuk páncél, ha nem is használnak páncélos technikát? Nincs is technika. Nem is szúrnak! Ez nem is történelmi! Srácok, ha igazzyyy vívást akartok látni, nézzetek HEMA videókat! „

HMB oldalról: „Mi ez a bűvészkedés? Ez nem is harc! Nincs benne erő! Nyuszik vagytok? Ez balett, nem is vívás! Hol van a belharc, hol vannak a földre vitelek?  Srácok, ha igazzyyy vívást akartok látni, nézzetek HMB videókat!”

 

 Mi vagyunk mi? Ellenségek?!

Itthon talán egyszerűbb a helyzet. A HEMA jóval előbb terjedt el az országban, mint sem hogy a HMBről bárki is hallott volna, így aki elég hamar kiábrándult a koreográfiákból és a bohóckodásból előbb utóbb úgyis vívómaszkban találta magát. Hála az égnek.

Nem vagyunk sokan HMB-sek, de a társaság egy jelentős része a hazai HEMA versenyeken is megszokott fordulni, jó kapcsolatot ápol más csapatokkal is, elég könnyen kommunikálunk egymással. 

Emlékszem mikor az első BOTN felvételek elkezdtek keringeni itthon, Havasi István barátom azt mondta, hogy kb olyan az egész mintha parasztok lóbálnának kardokat (hagyományőrző részről még durvább mondatok is elhangzottak). Aztán beszélgetni kezdtünk, és odáig jutottunk, hogy idén harmadszorra szerveztük meg együtt a Visegrádi Viadalokat ahol egyszerre van féder torna, és buhurt torna is.

Ez a kölcsönös együttműködés, csak úgy tudott létrejönni, hogy meghallgattuk egymást, kulturáltan, BARÁTIAN tudtunk beszélgetni és a félreértések elsimultak.

Rá kellet jönnünk, hogyha a különböző úton is járunk, a célunk ugyan az. Szerintem a legfontosabb ez lenne, ha minden kritikus hang megértené, hogy nincs szükség újabb ellenségekre. Nem vagyunk egymás riválisai, és ne is akarjunk azok lenni. 

Itt akár be is fejezhetném a bejegyzést, de szeretnék eloszlatni pár tévképzetet:

Kezdjük a HMBvel:

Nincs technika: Első ránézésre lehet, hogy így tűnik de ahhoz képest, hogy a harcosokon egész testet fedő páncél van rendkívül dinamikusan, és precízen tudnak vívni a képzett versenyzők. Az egy-egy pontosan bevitt vágást, szúrást itt felváltják az ütéskombinációk amiknek az eredményes végrehajtásához ugyan úgy kemény munka, és sok-sok gyakorlás vezet. Ezenkívül a pusztakezes tudás és borzasztóan domináns helyet foglal el a palettán, aki próbált már tisztán földre vinni valakit bevasalva, vagy úgy beilleszteni egy rúgást két vágás közé, hogy annak értelme is legyen az tudja, hogy ehhez igen is technika kell, még pedig borzastóan jól elsajátított technika, ami legalább úgy beépül az ember vívásába mint egy keresztvágás.

Nincsenek szúrások, nincsen páncélos technika: Így van. Nincs. Ahogy egy féderes tornán se rúghatod szét az ellenfeled térdét, gyűrheted magad alá és gyömöszölheted be a maszk alá a kardod hegyét. Bármily meglepő itt sem akar senki sem, se megsérülni, se megölni valakit. Ettől függetlenül ez nem lesz értelmetlenebb mint bármilyen másik küzdősport, hiszen valamiféle kontrollra mindenhol szükség van.

Ez nem történelmi: Részben az állítás igaz. De kérdem én, vajon a Kendot is kritizálják az autentikus katana-vívással foglalkozó dojokban?  Ez ugyan úgy egy modern sport ami amellett, hogy teret ad annak, hogy emberek megküzdjenek egymással szeretné mindezt történelmi stílusban és keretek között tenni. Ez a HMB sajátossága. Viszont, nem szabad elfeledni azt sem, hogy a buhurt, a lovagi párbajok, a tornák gyalogos része sem festhetett régen sokkal különben, hiszen akkor is a versengés és nem az emberölés volt a cél. 

HEMA:

Nem igazi vívás: Külső szemlélőként sokszor tűnhet úgy, hogy egy komolyabb meccs is, nem más mint óvatos pötyögés. Ez természetesen ugyan úgy nem igaz, mint a buhurtos-nincstechnikás felvetés. Mások a szabályok, mások az elvárások, de még ha nem is ugyan olyan megterhelő fizikailag egy féderes meccs, mint egy buhurtos párbaj, a kihívás értéke ettől még nem csökken, egyszerűen csak mások a prioritások. Amíg az egyik oldalt a fizikum, a sokoldalúság az, ami dominál, addig a másik oldalon a gyorsaság és a precizitás.

Erő: Aki pedig az ütőerőt hiányolja, vegyen fel egy maszkot majd  kérjen meg bárkit a hazai mezőny éléről, hogy vágja már fejbe egyszer-kétszer. Garantálom, hogy többet nem fogja az erőt hiányolni.

Hol a belharc?: Be kell vallanom, ez nekem is nagy problémám, de ugyan az az oka, mint ahogy a boxban sincsenek rúgások, vagy egy K-1 meccsen se engedik a földharcot. Mást akarnak kiemelni a versenyeken. Ettől függetlenül, van ahol megengedett, van ahol nem…mindenki döntse el maga, hogy hajlandó e alkalmazkodni vagy sem. Ha nem, akkor keressen más szórakozást.

Hogyan kezeljük egymást?

Ha valaki igazán profi akar lenni, annak nem feltétlenül kell tudomást vennie bármi másról, ami nem a saját stílusáról szól. Egy profi (szerintem) nem kritizál feleslegesen, nem akarja bebizonyítani senkinek sem, hogy az amit ő csinál, az egyetlen járható út. Egyszerűen csak csinálja amihez ért, maximum az eredményei beszélnek helyette.

Ha valakit viszont érdekelnek a miértek, esetleg új kihívásokra vágyik, vagy egyszerűen csak érdekli minden ami vívással kapcsolatos, nyugodtan próbálja ki magát mind a kettőben. Nem fogja megbánni.

Ha HMB harcos vagy, nyugodtan kérdezz, érdeklődj és menj el annyi HEMA rendezvényre amennyire csak tudsz! Ha nem csak az érdekel, hogy hogyan gyaluld a földbe az ellenfeledet, hanem az is, hogy hányféleképpen lehet a fegyvert forgatni, mi a gyökere mindennek akkor jobb megoldás nincs is erre.

Ha HEMA vívó vagy, de kíváncsi vagy a páncélokra, ki akarsz valami újat próbálni, hajrá! Ha érdekel mit bír a tested, menyire jó a kondid, mennyire lobog benned a hév akkor ez tökéletes próba lesz a számodra. Ha pedig csak látványra vágsz, középkori légkörre akkor se tartsanak vissza az előítéleteid!

Ujvári Ádám

Az év utolsó KB edzései

Évekkel ezelőtt volt az első közös buhurt edzésünk Pesten, azóta hónapról-hónapra minél több csapat jön össze, hogy együtt készüljön és fejlessze a csoportos harchoz kellő tudását.

Talán nem túlzok azzal, ha azt írom az egész hazai buhurt közösségnek ez az alapja, hiszen akkora távolság választja el egymástól a csapatokat, hogy máshogy ezt képtelenség áthidalni. Minden közös edzésen, a sok apró csapatból valami, nagy és egységes jön létre, ami tud fejlődni és folyamatosan haladni egy közös cél felé: Egy erős magyar BN csapat!

Prága után jött a nyári szezon, ekkor tartottunk egy hosszabb szünetet, hiszen szinte minden hétvégére jutott valami fesztivál, fellépés, verseny stb ám októbertől újra össze állt a banda és dübörgünk tovább.






Kicsit nehéz volt visszarázódni, de úgy hiszem, alkalomról alkalomra erősebbek vagyunk, az új harcosok is egyre jobban felzárkóznak és a felszerelések minősége is már elősegíti azt, hogy minél kevesebb megkötéssel gyakorolhassunk.


Az októberi-novemberi-decemberi edzésekről készült videók:

https://www.youtube.com/watch?v=K6Xf9MAPRD0

https://www.youtube.com/watch?v=J09remvWK2E

https://www.youtube.com/watch?v=HjK7YcG_Fyg

Januárban újra találkozunk ;)

Az első hármas blokk

Elkészült a "Buhurt alapok" sorozat első három része. A terv az, hogy ehhez hasonló blokkokra bontva haladnánk az alapokkal.

Az első nagyobb téma a támadásról és annak alapegységeiről szól. Távolság, alapállás, alapvágások és az egyszerű ütések.

Ez idővel kiegészül majd ezeknek az alapegységeknek a kombinálásával, egy adag lábmunkával és végül az egészet megbolondítjuk a belharccal. Aztán jöhet a védekezés.....Sok van még hátra :)

Az első rész:

 A második rész:

 

 A harmadik rész:

A jövőben próbálom tartani a heti-egy-videó tempót, ez most sajnos nem sikerült mert útközben meghalt a gépem.

Tipp: Ha tetszenek a videók és szeretnéd nyomon követni az újakat iratkozz fel bátran a csatornára. ;)

Viszont ami a legfontosabb! Szeretném megköszönni Oroszi Bálint barátomnak, hogy nemcsak a kamerával segíti a "munkám" de az élő bemutatókellék szerepét és mindig zokszó nélkül vállalta.

"Buhurt alapok" videósorozat - Mert vlogolni könyebb ;)

Buhurt Alapok

Egy jó ideje nem volt már bejegyzés a blogon, ennek pedig az az oka, hogy egyre kevesebb az időm írni. Ezért döntöttem úgy, hogy a hosszabb témákról inkább videókat készítünk a csapattársaimmal.

Ez egyrészt jó, hiszen, sok mindent sokkal könnyebb szóban elmondani, illetve megmutatni mint leírni, másrészt sokkal gyorsabb is megosztani veletek.

Ennek ellenére ezentúl is szeretnék "szokásos" blog bejegyzéseket is írni, de ezek inkább élménybeszámolók és összefoglalók lesznek. A tippek, trükkök és jó tanácsok pedig felköltöznek a youtube-ra 8).

A videók első körben egy könnyen elsajátítható alapot fognak nyújtani a kezdő harcosok számára, illetve segítik a már más stílusban küzdő vívók számára az "átállást". 

Ezek után fogadjátok szeretettel Az Első Részt.

Vannak még gyerekbetegségek de majd csak belejövök ebbe is. :)

Vívótávolság

 

Ujvári Ádám

Élménybeszámoló: Visegrdi Viadalok - 3. Buhurt Torna

VV - 3. Buhurt Torna

A Visegrádi Palotajátékokat lehet szeretne vagy nem szeretni, de mégis ez az a fesztivál ami helyet ad minden évben Magyarország legnagyobb buhurt versenyének.

Még ha a saját költségünkön is, de évről évre összejárunk és ringbe lépünk majd olyan élményt próbálunk nyújtani a nézőknek, amit sokáig fognak emlegetni. Azt hiszem ez idén is sikerült.

Idén valamivel kevesebb versenyző volt mint tavaly, de ennek ellenére, az új rendszernek hála, sokkal több mérkőzés volt. Mivel szerettük volna elkerülni azt, hogy valaki egyetlen elbukott küzdelem után kiessen, az első körben négyfős csoportokra osztottuk a tizenhat versenyzőt és minden harcosnak meg kellett küzdenie a csoportjában lévő maradék három harcossal. A második körbe a csoport elsők és másodikak jutottak be, innentől kezdve egyenesen ágon jutottak tovább a vívók.

A küzdelmek hossza is változott. Az első körben egy darab, másfél perces menet volt, ezzel szemben a többi körben már kétszer egy percet kellet végig küzdeni. 

Ennek ellenére a legnagyobb változáson maguk a konkrét szabályok estek át. Évről évre egyre nagyobb szabadságot hagytunk a harcosoknak, ez idén szinte elérte a csúcsot. Már nem csak a karddal lehetett támadni, hanem a pajzs élével is, ezen kívül a rúgások is mind pontot értek. A földre került ellenfél pedig továbbra is támadható volt.  

Az idei Viadal volt a legkeményebb, legdurvább mind közül. Ezt az is tökéletesen bizonyítja, hogy a mérkőzések nagy része végig sem ment, többször is sikerült valaki egy percen belül kiütni vagy feladásra kényszeríteni.

A mezőny:

Az egyik szemem sír, a másik nevet.

Versenyezni jó. Belépni a ringbe, hallani ahogy a közönség tombol, ahogy a csapattársaid üvöltik a neved, legyőzni egy nehéz ellenfelet és végül ahogy a bíró felemeli a kezedet…. páratlan élmény.

De nem csak emiatt csináljuk.

Mint szervező az is a cél, hogy minél több emberrel tudja megismertetni egy ilyen esemény a buhurtot és egyre többen lépjenek rá a HMB rögös útjára, itthon is.

Pont emiatt volt jó látni ennyire sok új arcot a harcosok között. Ezúton is szeretnék sok sikert kívánni minden újoncnak és hatalmas adag kitartást! Jó úton haladtok, csak így tovább.

Ezzel szemben, idén sok veterán versenyző volt kénytelen kihagyni a Viadalokat. Nektek minél előbbi visszatérést kívánok, hiszen így sem vagyunk sokan.

 

 

A küzdelmek:

Az első kör nagyon gyorsan ment, a mérkőzések pörgősek voltak és sikerült egymást is úgy felhergelnünk, hogy lagymatag meccsre egyszer sem került sor. Mindenki próbálta olyan gyorsan kivégezni az ellenfelét amennyire csak lehetett.    

A nap második felében következtek a hosszabb mérkőzések. 

Bátrak voltunk, az egész versenyt bevállaltuk szombatra. Ám a feszített tempó némileg megbosszulta magát. A döntők idejére hatalmas tömeg gyűlt a karám köré, és nem mertünk megengedni magunknak hosszabb pihenőt, így az utolsó, háromfős körbeverésnél alig tudtunk levegőhöz jutni.  Szerencsére ettől függetlenül az utolsó meccs kifejezetten látványosra sikerült, mivel Marton Ferenccel úgy ráestünk a karámra, hogy sikerült mind a két gerendát kettétörnénk és földre kerülni.

Sérülésből szerencsére, egészen kevés akadt. Ezek nagy része is inkább csak zúzódás volt. Egyedül egy komolyabb bokasérülésre került sor ám ezt is egy esés és nem egy konkrét támadás okozta.

A felszerelés:

Idén ebben is nagy előre lépést sikerült elérni. Nagyon kevés páncéldarabot kellett csak beadni a „közösbe” ezeknek a nagy része is inkább csak kesztyű volt, vagy gerincprotektor.  Reméljük jövőre erre sem lesz szükség, és még gördülékenyebben tud zajlani a verseny.

A páncélok összképe is sokkal jobb volt. Végre az egész mezőny kinézett valahogy. Ami egyedül zavaró volt, hogy a kapkodás miatt, nem mindig sikerült elég jól takarna (volt amikor semennyire sem) a modern protektorokat.

A karám idén is borzalmas volt….de hát ajándék lónak ne nézd a fogát. Ha sikerült jól gazdálkodni jövőre, talán megtudjuk majd engedni magunknak a saját, tartós karámot is.

A bírói és asszisztensi munka + Technikai háttér: 

Erre idén sem lehetett panasz. Hál Istennek mindig volt elég bírónk, a főbíró szépen végig vezette a küzdelmeket, a papírmunka is akadálytalan volt és gyors. Mindig lehetet tudni, ki hogy áll, kinek hány meccse van még hátra, illetve pontosan ki következik és kinek kell felkészülnie.  Csillagos ötös.



















Fotósból kevesebb volt a helyszínen mint eddig, de cserébe Bruzsik Krisztián minden mérkőzést felvett, illetve Ádámffy Zsigmond is remek felvételeket tudott készíteni sisakkamerájával, emiatt akik lemaradtak volna a Viadalokról nemsokára otthonról élvezhetik a küzdelmeket HD-ben :)

Remélem nem csak én jöttem haza sok-sok remek élménnyel gazdagabban Visegrádról hanem mindenki más is aki elég bátor volt ahhoz, hogy kardot és pajzsot ragadjon , vagy a karám széléről szurkolta végig a tornát. 

Idén is csodálatos hétvégét sikerült eltöltenem a Viadalokon és remélem, hogy még sok ilyenben lesz részem.  Szeretném mindenkinek megköszönni, akinek része volt benne. Szép volt fiúk!

Ujvári Ádám

BOTN 2015

Élménybeszámoló Prágából:

0. nap:

Szerdán indultunk meg Prágába az ország különböző pontjaiból. A tábort előre küldtük a versenyzők nagy része csak este érkezett meg a városba. Maga az autóút jól telt, még ha körülbelül hat óra is volt, jól lehetett haladni az autópályákon. 

Amivel gond volt: Megtalálni a konkrét helyszínt. Egész Prágában csak a torna közvetlen közelében voltak plakátok és azok sem túl segítőkészek. A parkolóból eljutni a táborba…sötétben nem kis feladat volt. Egész éjszaka kóboroltak a parkban az emberek. 

A tábor hiába érkezett meg kora este, a beígért segítség a szervezők részéről annyit csúszott, hogy vaksötétben kellett már sátrat állítani. Hála Istennek ezt is megtudtuk oldani és tizenegy felé már mindenki ágyban volt.

1. nap:    

Reggel a tornát egy megnyitóünnepséggel kezdték bent a városban. Kifejezetten szórakoztató volt ahogy felpáncélozva felraktak minket buszokra és úgy vittek át az egyik nagyobb térre. Itt mindenkit köszöntött a HMBIA vezetője, egy rövidebb beszédet tartott még a helyi kapitány is majd a nézőknek is bemutatták az összes csapatot. Sajnos visszafelé már késtek a buszok így a legtöbben gyalog másztunk vissza a hegyre. 

Délután elkezdődött a verseny, egyből az egyik legizgalmasabb kategóriával. 21v21. Már itt látszott, hogy idén az ukránok nagyon le akarják nyomni az Oroszokat. Ez végül nem sikerült nekik de így is feljebb léptek egy szintet és megelőzték a fehéroroszokat. Leírhatatlan élmény volt élőben látni egy-egy ilyen küzdelmet.

2. nap: 

Ezen a napon főleg az 5v5 csoportok kerültek sorra. Illetve pár 1v1 csoport is. Egervári Máté a C csoportba került így ő is ezen a napon kezdett.  ( a csoportbeosztásokról később). Egy német ellenféllel kezdett aki rutinos triatlonos volt majd pedig egy ukrán versenyzővel. Máté végig tartotta magát és nagyon szépen helytállt de a kevés pihenő teljesen elvitte az erejét a harmadik meccsig. Ez igaz volt az ellenfelére is, aki a harmadik kör(pajzs+kard) végére már szinte csak állni tudott. Biztosra éreztük Máté győzelmét, sőt mikor a végén odaálltak a bírók mellé az ellenfél is gratulálni akart neki…mire a marshalok bejelentették hogy 2-1 arányban az ellenfél nyert. Hihetetlen érzés volt. Már akkor éreztük, hogy baj van mikor a buckleres számnál Máté hiába vitt be 3nál jóval több tiszta találatot nem állították le a harcot. 

A nap hátralévő részét a csapat nagy része a városban töltötte. Prága gyönyörű, még így is hogy csak egy apró szeletét láttuk lenyűgöző volt. Sok magyarral találkoztunk, hiszen a hoki VB-t is akkor tartották és sok szurkoló jött el arra is.

3.nap: 

A fejetlenség folytatódott. Reggel háromnegyed kilencre odarendeltek minket a főkarámhoz teljesen felszerelve mondván, hogy mi kezdünk. Ehhez képest bőven volt előttünk mérkőzés.  

Németek ellen kezdtünk, az első menetet könnyen hoztuk még úgy is, hogy a bírók megint érthetetlen okok miatt fogtak vissza versenyzőt tőlünk, miközben hagyták, hogy a karám másik végében folytatódjon a küzdelem. Emiatt a végét újra is kellet játszani. Z-t és Ádámot beküldték a ringbe egy német szálfegyveres ellen. Biztosra akartunk menni, így Z-t pár másodperc alatt magával rántotta a földre az ellenfelünket.  A második ment még simább volt, bár a végén 3-1 ellen nem állították le a mérkőzést pedig a szabályok szerint nem kellett volna folytatni. A másik talpon lévő németen nem volt se páncélkesztyű se pajzs.

A francia és orosz csapat nagy fölénnyel vert el minket.  Sajnos nagyon érződött a szintkülönbség, de arra büszkék vagyunk, hogy szemben más veterán csapatokkal még az oroszok ellen sem az egy helyben toporgást, vagy a hátrálást választottuk hanem bátran nekik mentünk.  

Az első körben az utolsó cseh meccs megint csak nagyon kérdéses volt. A győzelmüket nem vitatjuk, tényleg rengeteget fejlődtek tavalyhoz képest, nagyon jó harcosaik vannak, de a bírók volt amikor feltartottak magyar harcost, volt pedig amikor le is ültettek olyan dolgokért amiket másoknak még bőven elnéztek.  

Talán ha nem fárasztanak ki minket az előttük lévő csapatok megtudtuk volna őket fogni, de így a harmadik menetet megint csak ők nyerték így a meccset is.

Az amerikaiak nem jelentek meg, a másik idén debütáló, holland csapat pedig  feladta a meccset ellenünk. Négy emberük maradt ellenünk és ugyan benne lettünk volna abban, hogy akkor mi is csak ennyit állítunk ki ellenük, a kapitányuk nem vállalta a harcot a további sérülésveszélyre hivatkozva.

Negyedik ként tovább jutottunk az első körből!!!   

Délután a csoportos mérkőzések folytatása előtt az utolsó négy 1v1 csoport is befejezte a küzdelmeket. Ádámffy Zsigmond a G csoportba került így ő is aznap léphetett ringbe. A bírók vele is elég megkérdőjelezhetően bántak. A kesztyűjét engedték az első körben, majd levetették vele a második és harmadik körben. Az ellenfél nagyon lovagias volt, mikor úgy tűnt, hogy Zsigmondot kizárják a kesztyű miatt inkább odaadta volna a saját kesztyűjét csak, hogy folytatni lehessen a mérkőzést. A harmadik menet végén nem engedték levetkőzni a srácokat, és hosszan tanácskoztak…majd hihetetlen módon ennek ellenére 3-0 az izraeli versenyző nyert. Kérdés ha ennyire egyértelmű volt az eredmény, miért kellett tanácskozni…miért nem vehették le egyből a sisakot?

Sajnos az egyik becsúszó vágás Zsigmond vállát úgy találta el, hogy nem tudta tovább folytatni a versenyt. 

Minél gyorsabb felépülést kívánunk Zsigmond!

A szervezői munka tovább döcögött és odarendelték a 5v5 csapatunkat a karámhoz közvetlenül Zsigmond meccse után. Itt felöltözve, a szakadó esőben vártuk végig míg lemegy az összes mérkőzés és csak utolsóként léphettünk homokra. Az Argentinok elleni meccs nagyon élvezetes volt. Meglátszott rajtuk, hogy profikkal edzenek és, hogy rengeteg nagy versenyre eljártak az idén (Moszkvában különdíjasok lettek!) ugyan nem akkora fölénnyel mint az oroszok vagy a franciák de legyőztek minket. 

A jó és rossz eredmények ellenére is sikernek könyveltük el ezt a napot, hiszen első versenyes csapatként helytálltunk egy nagyon erős mezőnyben. 

4. nap: 

A vidéki csapattagok már reggel visszaindultak MO-ra. Páran még maradtunk megnézni a döntőket, illetve a záró ceremónián is ott kellett lennünk. Nézőként legalább akkora élmény volt kint lenni mint versenyzőként. A 21v21 és az 5v5 döntő egyszerűen epikus volt.  Profi versenyzőket, sportolókat láthattunk mindent beleadva küzdeni akikért tényleg lehetett rajongani. Ezeknek az embereknek ez nem hobbi és nem szórakozás. Az ukrán 5ös csapat legyőzte az Orosz2-t az Orosz3-t de végül az Orosz1 megtudta őket fogni. A 21fős csapatoknál a nyugatiak megint csak kiszorultak a dobogóról. A fehéroroszok harmadikként, az ukránok másodikként az oroszok pedig „meglepő” módon elsőként végeztek.

A záróünnepség előtt a férfi 1v1 döntő zajlott le. Mintha valami gladiátor küzdelmet nézhettünk volna.  Idén Lapik lett a bajnok Ukolov a második és Petrik a harmadik.

Összegzés: 

Negatívumok: Hiába világverseny, a szervezés elég akadozós. Sajnos nincs saját marsallunk emiatt nem tudunk annyira belelátni a szabályokba mint a többi csapat. Mivel teljesen önköltséges a verseny, eléggé sok a kiadás. Sajnos nem sikerült teljesen alkalmazkodnunk az idei csoportbontáshoz. A tavalyival ellentétben idén nem bontották szét a csoportokat hanem egymásután kelet végigpörgetni minden küzdelmet. Ez azt jelentette, hogy egy egy csapatnak reggeltől estig kellett folyamatosan készenlétben lennie, illetve ha egyszer elkezdődtek a meccsek akkor nem sok pihenő volt közöttük. Ez a magyar csapatnak kifejezetten nagy nehézséget okozott, mivel 2-3szor nehezebb felszerelésben voltunk mint a többiek.

Pozitívumok:  Rengeteg tapasztalatot tudtunk gyűjteni illetve sok-sok apró trükköt és stratégiát sikerült ellesni a profiktól. A hibáinkat is kitudjuk elemezni így könnyebb lesz fejlődni és előre lépni. A support csapatunk nagyon jól kezelte a problémákat, gyorsak voltak és hatékonyak. A szurkolóink pedig bámulatosak. Bármikor ringbe léptünk a magyarok voltak a leghangosabbak. SŐT a német meccs alatt nem csak a magyarok de a körülöttünk ülő szlávok is kiabálták a RIA RIA HUNGÁRIÁT. Felemelő érzés így versenyezni. Minden harcosnak sokat jelent ha ekkora támogatást kap. A többi csapat is jól reagált ránk. Sokan odajöttek gratulálni és kiemelték, hogy elsőéves csapatként nagyon jók voltunk. Lengyel, osztrák, szerb és szlovák meghívásokat is kaptunk. Nagyon jó közösségbe kerültünk. 

Az idei évben ráléptünk egy útra, ami ugyan nagyon nehéz és kihívásokkal teli, de úgy érezzük ha sikerül végigjárni , sok dicsőséghez fog még minket vezetni.