2016. február 6., szombat

Középkori - Reneszánsz testedzés


Középkori - Reneszánsz testedzés 


Nem kérdés, hogy egy harcosnak fontos az, hogy fizikailag fel legyen készülve a kihívásokra. Ez halmozottan igaz volt az őseinkre is, hiszen ők nem hobbiból rántottak kardot vagy húztak páncélt. Az életük függött attól, hogy mennyit bír a testük.

Rendkívül sok forrásban szerepel, hogy egy fegyverforgató férfitól elvárták, hogy erős és atletikus legyen. A reneszánsz szépségideál is a karcsú derék, széles váll volt.

Cornelis Bosch, 1552



Próbáltak minél jobban hozzá szokni a felszerelésükhöz: páncélban gyalogolni, bukfencezni, lóra fel leszállni, a fegyvereiknél nehezebb gyakorlófegyverekkel edzeni. Ez utóbbiról már római források is írnak. Vegetius leírja, hogy a fiatal légiós újoncok kétszer olyan nehéz kardot, pajzsot kaptak a kiképzés elején, mind amit igazából használtak.

De a középkori lovagok és fegyveresek számára is rendkívül fontosak voltak az alapok. 
 
A küzdelemhez szükséges erőt és állóképességet nagyon hasonló módszerekkel fejlesztették, mint a mai küzdősportolók. 


Lássuk a korabeli alapgyakorlatokat:


    -          Úszás , futás , mászás
    -          Voltizs ( lovon, lovat helyettesítő asztalon, bábun végzett gimnasztika)
    -          Birkózás
    -          Súlyemelő gyakorlatok kövekkel, nehéz farudakkal
    -          Súlylökés kővel, lándzsadobás
    -          Cölöpözés
    -          Vívás


15. századi vívó terem: 
1464 Német mű: "Meister mit den Banderollen"


A képen jól látszik, hogy a hosszúkardvívás mellett, emelések, dobások, birkózás és gimnasztika is folyt.  

Súlyok és kövek használata:

Már a középkorban sem számított új dolognak, hogy az izmokat bizony a legegyszerűbb súlyokkal, súlyzókkal edzeni. Az ókori görög atléták is használtak kőből faragott súlyzókat. 


A kövek fej fölé emelése, dobása, lökése igazán népszerű volt és évszázadokig meghatározó része volt a harcosok „edzéstervének”.

13. század:

 15. század:


Ezek a gyakorlatok a felsőtest izomzatát dolgoztatták meg, a lökések és dobások pedig fejlesztették a vívó robbanékonyságát.  

Modern alternatívák:

Fej fölé nyomás egykezes, illetve kétkezes súlyzóval:

Használt izmok: Első, hátsó és oldalsó vállizom, tricepsz

Kilehet egészíteni konkrét földről felvétellel is, ilyenkor már sokkal összetettebb a gyakorlat és már a láb és a hát is bekapcsolódik a munkába. 



Gyakorlatok medicin labdával:

Ezzel is végezhetünk fej fölé nyomásokat, illetve már dobhatunk, lökhetünk is a vele. Mivel nem egy rudat fogunk, hanem a tenyerünk közé kell szorítanunk a labdát, emiatt az alkar és a markunk is nagyobb terhelést kap. 



A dobásokat végezhetjük párban is, egymásnak dobva a labdát(emlékeztek még az általános iskolás tesiórákra? ;) )

Klasszikus súlylökés: 

Ha van rá lehetőség ez is egy remek edzése az izmoknak, bár értelemszerűen nehezebben kivitelezhető, hiszen megfelelő hely kell hozzá. 



Birkózás:

Tökéletes állóképesség fejlesztésre. Aki túl van már pár csoportos küzdelmen, vagy profighton az tudja, hogy mindig az a legfárasztóbb mikor egymásba gabalyodva kell valahogy mozgatnunk az ellenfelet. 

Folyamatos használatban van a karunk, a törzsünk, a lábunk, igazi gyilkos szórakozás. Az izomláz garantált. 



A száraz technikázáson kívül, mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy valamilyen formában építse be az edzéseibe a szabad birkózást is. Természetesen nem árt előbb az „esés, tompítás, kigurulás" történettel megismerkedni. Ha nincs szőnyeg, legyen a cél az ellenfél felemelése a földről, vagy a földreviteleket csak félig vigyük végig.

Futás:
 
Páncélban futni elég merész vállalkozás lenne a mai világban, de ma már szinte minden konditeremben vannak súlymellények, kézre, lábra csatolható súlyok ezeket használjuk bátran.
Tartsuk észben, hogy a rövid intenzív menetek miatt számunkra sokkal hasznosabbak a sprintek mint a hosszútávfutás. 

Vívás és cölöpözés: 


A legfontosabb megérteni azt, hogy a víváshoz szükséges igazi erőnlétet a vívással lehet egyedül megszerezni :) . Annyira speciális terhelésről van szó, hogy ezt mással nem lehet szimulálni. Próbáljuk folyamatosan tágítani a tűréshatárunkat, legyünk következetesek, mérjük a meccseinket. Nagyon fontos a jó alap, emiatt szükség van arra, hogy külön eddzük a testünket, de ez sosem fogja helyettesíteni a vívással töltött időt.

Fontos a változatosság, nyugodtan edzünk könnyű felszerelésben „soft” felszereléssel, építsük be a tabatát, legyen állandóan új kihívás. 



Konklúzió: 

A testedzés fontos! Ha valaki a vívás művészetének útjára lép, ne vegye félvállról az ezzel járó feladatokat. Tanuljunk azoktól akik ebben éltek, és ne csak egy egy mozdulatot, vágást akarjunk feléleszteni, hanem egy komplex, egész rendszert. Csak fegyverrel edzeni nem elég. 

Felejtsük el a sok buta előítéletet a súlyokkal kapcsolatban. Nem ettől lesz lassú valaki. Mi már nem vagyunk rászorulva a kövekre és farönkökre. Hatalmas előnyben vagyunk a régi nagyokkal szemben, a testedzés ma már rendkívül fejlett, számtalan edzésprogram, étrend áll a rendelkezésünkre ami mind segíthet abban, hogy jobb harcosokká váljunk. Itt az ideje élni vele!

Végül egy híres, 14. századi lovag, Geoffrey De Charny szavaival zárnám a cikket:

"Egy jó fegyverforgatónak nem szabad elkényeztetnie a testét. Egy jó fegyverforgatónak nem szabad félnie a kellemetlenségektől." 


Ujvári Ádám