Klubalapítás
Egyre több csapat és klub van Magyarországon,
de még is, hatalmas lefedetlen területek vannak még az országban.
Ha valaki buhurtozni szeretne, de a közelben
nincs elérhető csapat több dolgot is csinálhat.
-
Elkezd egyedül készülni és havonta
összejár a legközelebbi harcosokkal
-
„Messziről” követi a sportot és
vár, hogy hátha létrejön a közelben egy csapat, amihez tud csatlakozni
Ám az igazán bátrak és lelkesek ráléphetnek
egy harmadik útra is: Saját csapat létrehozása!
A következő cikk ezeknek az embereknek
szeretnek segítséget nyújtani, illetve azoknak is, akik ugyan már megalakultak
de nem tudják, hogy hogyan és merre kellene lépniük és fejlődniük vagy éppen egy
meglévő csapatnak szeretnék megalapítani egy új szárnyát.
Egy klub/csapat életútjának három kezdő
fázisát szeretném bemutatni, és a különböző lépésekhez tanácsokat adni.
1. A „Kezdet” szakasz:
Mindig a kezdet a legnehezebb.
Szükség van egy erős magra, ami eltudja
indítani az egészet, alapító tagokra. Két három emberrel érdemes nekivágni az
útnak, szóval ha kedves olvasóm, te egyedül vagy legalább egy jóbarátodat
próbáld meg megfertőzni 😉.
Ha megvan a mag, akkor meg kell teremtenetek
annak a lehetőségét, hogy ti eltudjatok kezdeni edzeni, illetve, hogy ehhez
mások tudjanak csatlakozni.
Felszerelés:
Amivel neki tudtok vágni a buhurt világának:
-
Soft pajzs - Ennek az elkészítéséről később lesz cikk
-
Szuszpenzor
Ezen kívül érdemes beszerezni pár méretre
vágott fa rudat is, amivel lehet gyakorolni a vágásokat. (80-100 cm) Méretre vághattok
kerti szerszámnyeleket is, de vehettek közepes méretű fejszenyeleket is. Egy
picit drágább, de ergonomikus a kialakításuk és orr nehezek.
Az elején szerezzetek be mindenből több
darabot. Ha például hárman áltatok össze, tegyetek félre némi pénzt és 2-3
plusz felszerelést is vegyetek. Ezt fogjátok ráadni az első érdeklődőkre.
Terem és edzések:
Egy klub életében a legsarkalatosabb pont az,
hogy hol lehet őket megtalálni és hol lehet csatlakozni hozzájuk. Ez pedig nem,
nem a facebook, hanem az edzőterem.
Persze nem arra gondolok, hogy a terem lesz
az, ahol idegenek belefognak futni az emberbe. Viszont ez lesz az a hely, ahova
megtudjuk őket hívni, ahol megtudjuk nekik mutatni a sportot, az edzéseket, a
csapatot.
Képzeljük el, hogy megkeres minket valaki,
hogy látta a neten ezt a buhurtot vagy mit, és tetszene neki. Szeretne
csatlakozni, kipróbálni magát. Ha nincs a csapatnak heti szinten edzése egy fix
helyen, akkor mit tudunk neki mondani?
„Fú nagyon örülünk. Hát most épp sehol se
tudsz minket megnézni….de figyelj maradjunk
kapcsolatban és ha van valami majd
szólok.”
Mennyi az esélye annak, hogy ez után az
emberünket még érdekelni fogja a csapatunk?
Legalább heti egy edzést kell megszervezni
aminek fix az időpontja és a helyszín.
Hogy tudunk termet találni?
Kérdezzünk körbe a helyi iskolákba, hogy
lehetséges e kibérelni a tornatermet. Kérdezzük meg az önkormányzatot nincs e
termük, amit bérelni lehetne küzdősport edzésekhez(az elején nem kell egyből
őket megijeszteni a páncélokkal és a fegyverekkel). A legtöbb modern
edzőteremnek ma már van olyan része, ami bérelhető csoportos foglalkozásokhoz.
Ennek is nyugodtan kérdezzünk utána.
Mivel az elején, ezt annak a maréknyi embernek
kell állnia, aki elkezdi az egészet, törekedjünk heti egy alkalomra. Egy heti
kétórás edzés már jó kezdés, aztán ezt fellehet duzzasztani 3 órásra, vagy heti
két 1,5 órásra stb.
Ha jó időben kezdünk neki az edzések
tartásának, akkor egy ideig működhet a szabadtér is, bár azt hozzá kell tenni,
hogy ez kevésbé lesz vonzó egy újoncnak mintha teremben lennénk.
Magukat az edzéseket megtartani teljesen
egyedül nehéz. Mindenképpen kérjünk segítséget. Ez egy új sport, nincs oktatói
kurzus. Ebben olyanok tudnak segíteni, akik már benne vannak a dologban.
A csapatvezető vegye fel a kapcsolatot a többi
magyar csapattal és érdeklődjön körbe, hogy van e valaki, aki letud jönni és
tudna e tartani vendégoktatást, illetve támpontokat adni, hogy mi legyen az tananyag
a kezdeti időszakra stb. Ajánlatos olyan személyt választani az edzések
tartására, akinek van már valamiféle küzdősportos tapasztalata és affinitása a
dologhoz és aki könnyen együtt tud működni a vendégoktatóval.
Az elején nem kell nagyon túlgondolni.
Alapvágások, ezeknek a védése, lábmunka, alapállás, tempó és távolság, kettes
és hármas kombinációk, nagyon alap birkózó technikák. Ezekről kérjünk
edzőtervet a vendég oktatótól. Illetve kövessük tovább ezt a blogot 😉
Toborzás:
A kezdeti időszakban, bármennyire is
szeretjük, a csapatunk még nem fog túl impozáns látványt nyújtani. Pont emiatt
először ésszel kezdjünk el új tagokat keresni, ezzel kímélve meg magunkat a
csalódástól.
Az alapítótagok kérdezzenek körbe az
ismerőseik között. Olyan emberekre fókuszáljunk, akiket nagy eséllyel érdekelhet
egy ilyen új hobbi(szeretik a küzdősportokat, a történelmet, a fegyvereket és
páncélokat stb).
Próbáljuk meg feltornázni a létszámot 5-8
főre.
A fenti feladatokat össze is hangolhatjuk. Ha
megvannak az alapítók, még mielőtt belekezdenek mindenbe, már nyugodtan
elkezdhetnek új embereket keresni a baráti társaságokból, hogy könnyebb legyen
megosztani a terheket, termet bérelni, felszerelést vásárolni stb.
Gyakorlatilag már az alapítótagok számát kezdjük el bővíteni.
Fontos pont még a Tagdíj!
A tagdíj az, amiből a csapat kiadásait és
fejlesztéseit fizetjük. Fontos megérteni, hogy ez nem egyenlő azzal, hogy
fogjuk a terembérlés díját és elosztjuk x felé.
A tagdíjat az ember azért fizeti, hogy része
legyen valaminek, és nem azért, mert részt vett egy edzésen és ki kell fizetni a
termet. Ezzel járul hozzá a közös célokhoz, tehát akkor is fizeti, ha éppen nem
tudott elmenni edzeni.
Igen, ha egy csapat eléri azt a szintet, hogy
stabilan képes működni ezen lehet lazítani, de nem ajánlom. A tagok ezzel is
kitudják mutatni lojalitásukat a csapathoz, ezenkívül motiválja őket, hogy
vegyenek részt a csapat életében, hiszen így van értelme annak, hogy havonta x
ezer forintot befizetnek a csapatnak.
A csapat együttesen állapítsa meg a tagdíjat,
jelöljön ki egy személyt, aki azt beszedi, és egy határidőt amíg azt minden
hónapban be kell fizetni e tagoknak.
A tagdíjat a kezdeti időszak végén vezessük
be, amíg még nem látjuk, hogy körülbelül milyen havi kiadással kell számolnunk
addig nincs értelme.
2. A „Növekedés” szakasz:
Ha megvagyunk a fentebb felsoroltakkal,
stabilan beálltak az edzések és megvannak a főbb posztokra az emberek,
nekikezdhetünk tovább fejleszteni a klubot.
Irányvonal:
Az egy dolog, hogy buhurtozni
akarunk, de sporton belül pontosan mivel akarunk foglalkozni? Az egyéni
versenyszámok azok, amikre koncentrálunk? Nagyobb falatban gondolkodunk és
egyből a csoportos versenyszámokra való felkészülés a cél? Vagy egy
általánosabb, mindennel egy kicsit foglalkozó klub akarunk lenni, ahol az
egyének döntenek?
Mindegyik járható út, de én azt tanácsolom,
hogy először igenis tessék a legkisebb egységre lebontani a dolgot és 1v1-el
foglalkozni. Az sosem árt. Még ha csak csapatban harcol az ember, akkor is jól
jön, ha egymaga is képes megállnia helyét. Ezen kívül hazai jellemző, hogy
itthon a versenyek nagyon nagy része egyéni versenyszámokra épül, már csak
ezért is megéri ezzel a témával foglalkozni.
Az oktató nagyon fontos, hogy komolyan vegye a
feladatát és sokkal nagyobb energiát tegyen bele az edzésekbe, mint a többi
csapattárs. Készüljön rá, próbálja meg magát képezni, folyamatosan
kommunikáljon a többi hasonló irányt választott csapattal és a klubja által
kijelölt iránynak megfelelően állítsa össze az edzések menetrendjét és anyagát.
Ez egyéni feladat, amit rajta kívül senki sem
fog és nem is tud elvégezni.
Ahogy haladunk előre az időben, lesznek
olyanok, akik már régebb óta csatlakoztak és lesznek újoncok is. Értelemszerűen
más-más edzésre van szüksége a két rétegnek. Ezt is meg kell oldani az
edzéseken.
Egyik részt sem szabad elhanyagolni. A
haladóknak unalmas lesz újra és újra elölről kezdeni, míg az újoncoknak sok
minden kimaradhat, ha egyből a sűrűjébe dobjuk be őket.
Ha kicsi a létszám megoldható, hogy az edző
egy edzésen belül szedi két csoportra a tagokat, mind a két félnek kiosztja a
feladatokat és felváltva figyeli őket, foglalkozik velük. Viszont ahogy egyre
bővül a létszám, eljön aza pont amikor ez már annyira nehézkes lesz, hogy
segédoktatóra lesz szükség. Válasszunk ki valakit a haladók közül, aki elég
képzett és eléggé érti a tanultakat, ahhoz, hogy letudjon venni valamennyi
terhet a főedző válláról és nélküle is tudjon foglalkozni az újoncokkal.
A felszerelés fejlesztése:
Ha van lehetőségünk, és mondjuk a terem mellé
tudunk raktárt, szekrényt stb bérelni akkor elkezdhetjük a termünket is
felszerelni.
Készíthetünk cölöpöt abroncsokból, tarthatunk
lent ütő és rúgó párnákat, kis kézisúlyzókat, matracokat, birkózóbábút,
gumiköteleket vagy bármi mást, amit használni szeretnénk és beépíteni az
edzésekbe.
Mivel ezek közös használatú dolgok, ezt vagy
az eddig összegyűlt tagdíjból fedezzük, vagy a csapattagok együtt rakják össze
hozzá a pénzt.
Az első fémfegyverek és páncélok beszerzésének
is eljött az ideje. Ha megvan, hogy milyen versenyszámokra szeretnénk
koncentrálni annak megfelelő felszereléseket szerezzenek be azok a tagok, akik
már készen állnak erre. Ugyan ezekből is tarthatunk közös darabokat, de ez még
is csak egyéni feladat, így a beszerzést a tagokra kell bízni.
Rendelhetünk közösen, vagy többen ugyan olyan
terméket, de ezt saját költségen tegyük és ne az klubot terheljük le vele.
Nyitás kifelé:
A klubunk kezd végre úgy kinézni, mint egy
igazi buhurtos csapat. Ideje a marketingen is fejleszteni.
Ha eddig nem tettük meg, válasszunk
csapatnevet és logót. Ne vigyük túlzásba, ne legyen vicces a csapatnév vagy
túlságosan arcoskodó. Ha szeretnénk lehet kissé historizáló és lehet valami
latinul, elvégre még is csak középkori páncélokat és fegyvereket használunk.
Lehet valami egyszerű, mondjuk a település neve kiegészítve azzal, hogy buhurt
klub. Az sem árt, ha rövidíthető a név.
A logó szintén legyen valami könnyen azonosítható
és komolyan vehető ábra. Ez kvázi a csapat címere, így a rajta megjelenő színek
és szimbólumok köszönjenek vissza a tagok pajzsain és tabardjain is.
Ha ezzel megvagyunk hozzunk létre a klub
számára weboldalt vagy Facebook oldalt. Ez fontos, mert így könnyen
megtalálhatnak és elérhetnek minket idegenek, könnyebben reklámozhatjuk
magunkat és oszthatunk meg a csapatról információkat és tartalmat.
Kezdjünk el komolyabban új tagokat toborozni.
Hirdessünk nyílt edzéseket, amiket ingyen kilehet próbálni és meglehet nézni.
Tartsunk helyben bemutatókat, ahol a város megismerkedhet a csapattal és a
sporttal, illetve ezekre nyugodtan hívjuk meg a legközelebbi csapatokat is,
hogy nagy létszámmal tudjunk megjelenni. Járjunk el helyi rendezvényekre is és
toborozzunk!
Versenyek:
Ha már vannak olyan tagjaink, akik
elsajátították az alapokat és van saját soft felszerelésük vigyük el őket
versenyezni. Ugyan úgy, ha vannak már felpáncélozott tagjaink azok is
induljanak el pár kisebb versenyen. Kezdjünk el ismerkedni, és gyűjteni a
tapasztalatokat.
A lényeg, hogy tudjuk helyén kezelni ezeket a
versenyeket. Nem a győzelem a lényeg, hanem a tapasztalatszerzés. Fontos, hogy
a vezető és az edző ezt jól kommunikálja és megóvja attól a versenyzőiket, hogy
egy esetleges vereség után demotiválttá valljanak.
3. A „Szintlépés” szakasz:
Van már egy működő csapatunk, kezdőkkel és haladókkal,
teremmel, edzésekkel, felszereléssel és némi versenytapasztalattal. Itt az
ideje szintet lépni és még profibbá válni.
A következő fontos lépés az, hogy létrehozzunk
egy hivatalos sportegyesületet:
-
Számlaképesek leszünk, ami egy
roppant fontos dolog!
-
Pályázhatunk
-
Mint csapat tudunk szerződni más
felekkel
Ehhez szükség lesz 10 főre, aki egyesületi tag
lesz, elnökre, alelnökre, illetve egy ügyvédre, aki segít lebonyolítani a
folyamatot és egy könyvelőre, aki a számláinkkal és az adóbevallással küzd meg
helyettünk.
Profibb felszerelés:
A tagok szerezzenek be minőségi,
felszereléseket, amik tényleg ehhez a sporthoz lettek tervezve. Kezdjünk el profi
mesterembereket keresni. Mire ide jutunk már vagy tudni fogjuk mire van
szükség, vagy lesz kitől kérdeznünk.
Érjük el, hogy minél több tagunk rendelkezzen
minden szükséges eszközzel. Saját páncél, saját fegyverek, saját pajzsok stb.
Erre jó módszer a közös felszerelés rendelés(több ugyan olyan darabot rendelünk
ugyan attól a mestertől). Budget armor szettek beszerzése ( Pl: GS studio Hardy
és Brawler szettje Lengyelországból). link
A régi darabokat nem kell kukázni. Ha használhatók
és kellőképpen védenek tökéletes kezdő darabok lesznek az újoncoknak. Semmi sem
vész el csak átalakul.
Kapcsolatok:
Egy csapat rengeteget nyerhet, ha megvannak a
megfelelő kapcsolatai. Dolgozzunk ezen!
A helyi önkormányzat fontos főleg, ha egy
kicsi vagy egy közepes településről van szó. Tudjanak rólunk!
Vállaljunk megjelenést a helyi eseményeken:
avatások, falu vagy városi napok. Ezek egyrészt plusz pontokat jelentenek,
másrészt jó toborzó lehetőségek.
Megkereshetünk iskolákat és gimnáziumokat is,
vállalhatunk gyerekfoglalkozásokat. Ezek elsőre feleslegesnek tűnhetnek, de az
utánpótlás mindig jól jön illetve a közösségi munkával újabb ismerősöket nyerhetünk.
Ugyan így vegyük fel a kapcsolatot más
sportegyesületekkel, hátha tudunk közösen projekteken dolgozni. Értelemszerűen
legyen valami közös pont, ne a helyi fociklubbot vagy pingpong szakágat keressük
meg, de küzdősportosokkal, vívókkal, harcművész klubokkal lehet, hogy jól
tudunk együttműködni.
Még több verseny:
Itt az ideje eljárni a nagyobb hazai
versenyekre is, illetve ha megvan rá a kellő felkészülés a környező országok
versenyeire is menjünk el. Ez utóbbit főleg akkor, ha tényleg készen állunk már
rá(teljes a csapat, minden résztvevőnk kellőképpen felszerelést és felkészült
stb.
Új tapasztalatok, sikerélmények, közös
emlékek. Ettől fogunk fejlődni és még jobban összekovácsolódni.
Ilyenkor is fontos, hogy jó legyen a hozzáállásunk
a dologhoz. Tudjuk helyén kezelni a különböző helyzeteket és reális célokat
tűzzünk ki. Más legyen az elvárásunk egy nemzetközi tornán, és más egy helyi
versenyen. Még nem vagyunk profik, így az elsődleges cél a helytállás és a
tanulás. Nyitott szemmel járjunk ezeken a versenyeken, figyeljünk a profi
csapatokra, lessünk el trükköket stb.
Rendezzük meg az első saját versenyünket!
Rengeteg meló lesz, de egy jó versenynél nincs jobb reklám! Használjuk fel ezt
arra, hogy a helyieket megismertessük a sportunkkal és lássák mi is az amiért
edzünk. Új tagokat vonzhatunk be így, támogatókat nyerhetünk.
Először ezt is kezdjük kicsiben. Egy maximum
kettő versenyszám és hazai résztvevők. Aztán ha kezdünk belejönni akár külföldi
csapatokat is meghívhatunk. A lényeg, hogy itt is figyeljünk a fejlődésre és a
minőségre. Ne vállaljuk túl magunkat
Figyeljünk a többi versenyre, és ne szervezzünk rá senkire sem. Keressünk üresjáratokat a szezonban, beszéljünk össze más csapatokkal. Akár egy utazóversenyt is szervezhetünk ami minden évben más kis klubnál van megtartva. Lehetnek ezek meghívásos versenyek is amik x darab, fix meccsből állnak. Ezeket még egyszerűbb megszervezni.
Legyünk kreatívak, és ne csak mint verseny tekintsünk a saját eseményünkre. Legyenek tagok akik körbejárják a nézőket és szóró-lapoznak. Mondjuk be többször is, hogy hol lehet minket elérni, hol vannak az edzések.
Nos ez lenne az én….Blueprint-em. Mi is
hasonló utat jártunk/járunk be és kisebb nagyobb megtorpanások mellet de úgy
érzem folyamatosan fejlődő csapat vagyunk. Sok sikert kívánok minden lelkes kalandornak,
aki erre a rögös, de még is csodálatos útra lép. Igen, rengeteg vele a meló, de
higgyétek el nekem, megéri!
Ujvári Ádám,
Ferreus Lupus SE