2019. október 18., péntek

Páncélhibák


Páncélhibák

Pár éve írtam már egy cikket hasonló témában, de a legutóbbi versenyen látottak alapján úgy érzem itt az ideje egy újabb szösszenetnek. LINK




Lyukak a páncélon:

Fontos, hogy nem mások felszerelését szeretném szidni, a célom az, hogy elkerüljük a sérüléseket.
Legyünk tisztában azzal, hogyha egy legálisan támadható felületet szabadon hagyunk, akkor előbb vagy utóbb azt meg is fogják ütni. Lehet, hogy ez véletlen lesz, de minél nagyobb a tét, minél komolyabb egy verseny szembe fogunk kerülni olyan harcosokkal, akiket nem fog érdekelni a testi épségünk és kifogják használni a hibánkat.

Karvasak:

Összekötős /Floating rendszerű karvasnál is fontos, hogy az alkar, a könyökkupak és a felkar lemez szépen illeszkedjen egymáshoz. Nem hagyhatunk ujjnyi réseket ki közöttük.
Ez egyrészt veszélyes, hiszen egy jó kezű alabárdos ripityára törheti a csontunkat, másrészt, ha egy marshall elég szigorú, szó nélkül állíthat ki a harcból minket. Idei BN-en volt rá példa, hogy egy két magyar harcost is leküldtek a pályáról, mondván, hogy a felkarjukat nem védi eléggé a páncél.





A brigantin és a vállvas között nincs átfedés. Fentről simán belehet ütni a testre. Illetve se elölről se hátulról nem véd.

A bicepsz teljesen védtelen.

A könyökkupak és az alkar nem illik egymáshoz, csak egészen hátul lapolnak. Vagy az alkart kellene átszabni(nagyobb belső lemez, kissé elforgatni a karon stb) vagy egy nagyobb könyököt felvenni.
Ez az összeállítás 1v1-re még jó lenne, ott azért tudatosabban lehet védekezni, könnyebbek a fegyverek stb., de csoportos harcra ez túl rizikós.



A másik harcostárs kesztyűje nem rendelkezik rendes mandzsettával. A csuklója teljesen szabadon van ha egy kicsit is előre hajtja a kezét. A csukló csontjai könnyen törnek és egy nagyon nehezen gyógyuló területről van szó. Ne kockáztassunk!

Hatalmas lyukak nem csak nyugati de Keleti felszerelésnél is előtudnak fordulni, ha nem elég átgondolt a koncepció.




A felkart védő “szárny” a vége fele túl keskeny és nem elég hosszú, illetve túlságosan szabad a mozgása. Többször volt, hogy elmozdult és nem védte a kart. Az apró lemezek is könnyen kiszakadnak, mire a harcostárssal szembekerültem már cafrangosra volt szakadva egy tenyérnyi részen az egész. Ilyen páncélnál használjunk nagyobb lemezeket és erősebb alapot amire fel lesznek szegecselve.

Az alatta lévő bazabund szíja elszakadt és emiatt lecsúszott így még nagyobb volt a lyuk. Nagyobb és hosszabb nyúlványra lenne szükség az oldalánál, vagy egy korongra. Illetve erősebb szíjra.

Ezek a fajta szabadon hagyott területek akkor a legveszélyesebbek, amikor teljesen kinyújtjuk a karunkat, illetve akkor, amikor a karámra kapaszkodunk fel. Az utóbbi esetében még elmozdulni sem tud a karunk, ha ütés éri.



Inkeyn lezajlott jelent: A szerb csapatkapitány többször is jelezte, hogy teljesen szabad a kar. Nem használták ki, nem verték szét az ellenfél karját, de többször is megbökte a buzogányával, hogy érezze mennyire védtelen.

Lábvas:

Ha sima háromdarabos a rendszer, akkor ugyan ezek a hibák előjöhetnek lábvas esetében is.



Több ujjnyi lyukak a térdkupak fölött és alatt. Nagyobb térdkupakra, vagy egy-egy betoldásra lenne szükség felette és alatta.

Lábszúárból is lehetett látni párat, ami egészen egyszerűen nem ért le a bokáig és azt teljesen szabadon hagyta. Itt ugyan az a helyzet, mint a csuklóval.

Kesztyűk:
Itt sajnos még mindig hatalmas problémák vannak. 

 

Ötujjas hagyományőrző kesztyű. Igen, nagyon szép és pofás darab, DE erre egy komolyabb szálfegyveres vagy kisbaltás ütés szinte biztosan ujjtöréssel fog járni. Ne használjunk ilyen típust. Ha mindenképp ezt a kinézetet preferáljuk válasszunk olyan kesztyűt, ahol az ujjakat védő nagylemezek kialakítása ezt utánozza, de mégis egyben védi az ujjakat. Vagy legalább kössünk az ujjak elé egy korongot.

A másik szívfájdalmam: Páncélkesztyű bélés nélkül, iszonyatosan gyengére hagyott hüvelykujjal.
 
A kesztyűbe kell bélés. Ugyan olyan páncélelem mint a többi. A karvasat se vesszük fel pólóra könyörgöm.

A hüvelykujj egy nagyon jól üthető terület. Védenünk kell oldalról és szemből is. A lemezek legyenek sokkal domborúbbak és sokkal jobban öleljék körbe az ujjat.

Ha buhurtra rendeltünk kesztyűt, és valaki ilyet akar eladni nekünk utasítsuk vissza. Kesztyűből törekedjünk a minőségre és az extra védelemre. Ugyan így a másik oldal felé…ha valaki buhurtra rendel tőlünk kesztyűt akkor vagy ne vállaljuk el, vagy csináljuk meg rendesen. Vagy tegyünk mi magunk bele bélést, vagy hagyjunk neki elég helyet és hívjuk fel rá a megrendelő figyelmét…..de az, hogy így belerakunk egy hegesztőkesztyűt és had szóljon, egyáltalán nem jó megoldás és nem egy jó hozzáállás.

Csípő és derék: 





A kolléga úgy harcolta végig az 5v5 versenyt, hogy a páncél szoknyája egyszerűen nem ért le végig a testén. A derék és a csípő szabadon hagyva.

Ezeket a helyeket előszeretettel támadják, pont amiatt mert sokan elkummantják a védelmét, hogy szabadabban tudjanak mozogni. Számítsunk erre. A feneket szintén szokták ütni és ha egy kicsit felcsúszik a fejsze feje akkor simán csontunk törik.

Ez megint csak akkor a legveszélyesebb mikor fogásban vagyunk és nem tudunk kimozogni a támadások elől és rendesen védekezni sem. Rosszul fordulunk, pont beletoljuk a csípőnket egy alabárd útjába és kész a baj.

Sisak:

Itt is többféle problémát láttam.

Volt egy sérülés, amit a lengőbélés hiánya okozott.

A sisakba mindig legyen lengőbélés. A fejbélésünkre ez üljön rá és ne maga a lemez. Így lesz egy zóna a sisakon belül, ami megvéd minket attól, hogy a horpadó lemez sérülést okozzon.

A sisak ne legyen szűk a fejünkre. Persze, ne is lötyögjön, de ha már horpadások nélkül is csak nyom és szorít akkor nagyobbra van szükségünk.

A tarkót és a nyakat is védeni kell. A sisak ne legyen túl rövid. Ha felhúzzuk a vállainkat szépen üljön föl a páncélunkra. Ezen kívül vagy legyen egy lenyúló hátsórésze ami védi a tarkót, vagy ki kell egészítenünk. Varrhatunk fel a béleltsapkára plusz lemezeket, rakhatunk a sisakláncra kis pajzsot stb. 

Ez nem csak fontos, de a szabályok is erre kötelezik a harcosokat!

A másik probléma a nem megfelelő bélés. A bélésnek védenie kell az ember homlokát és szemöldökét is. 


Két megoldás van:

Ha különálló bélésünk van, akkor azt ha felvesszük, a homlokrésznek lekell lógnia a szemöldökünkig. A cél az, hogyha megütik a sisakot szemből, akkor a harang teteje a bélésre feküdjön fel és ne a fejünket üsse és vágja meg.

A másik módszer, ha a bélés bele van varrva a sisakba. Ezt is jól kell csinálni. A bélés kissé lógjon túl a homloklemezen. Ha a lemez lóg túl a bélésen akkor az szintén sérülést tud okozni. A másik, hogy a varrásnál nem szabad nagyon keményre összehúzni a bélést. Ha a bélés nem tud összenyomódni, akkor nagyon keveset vesz el az erőből.  Ugyan úgy bedagadhat a fejünk, a varrás pedig felhorzsolhatja a bőrünk.

Mit tudunk tenni az ellen, hogy elkerüljük az ilyen hibákat?

Ha összeállt a szettünk vegyünk mindent szépen föl, majd pedig kérjük meg az egyik csapattársunkat, hogy járjon minket körbe, nézze át a páncélunkat, bökdösse végig és győzödjön meg arról, hogy nem lát olyan rést rajtunk ami veszélyes lehet.

Nem túl erősen, de minden támadható felületet ütögessen végig legalább egy falchionnal. Ha valahol azt érezzük, hogy már ez is fáj akkor ott baj van.

A sisaknál is ugyan így járjunk el. Csapkodjuk meg egy kicsit, lökdössük meg szemből is a vizort. Ha nyom, fáj, akkor nem lesz jó.

Illetve alaposan nézzük át a BN szabályokat is. Nem véletlenül vannak a megkötések.

Legyünk tudatosak, maradjunk épségben!

Ujvári Ádám

2019. október 16., szerda

A Klubalapítás első három szakasza


Klubalapítás


Egyre több csapat és klub van Magyarországon, de még is, hatalmas lefedetlen területek vannak még az országban.

Ha valaki buhurtozni szeretne, de a közelben nincs elérhető csapat több dolgot is csinálhat.
-         Elkezd egyedül készülni és havonta összejár a legközelebbi harcosokkal
-         „Messziről” követi a sportot és vár, hogy hátha létrejön a közelben egy csapat, amihez tud csatlakozni

Ám az igazán bátrak és lelkesek ráléphetnek egy harmadik útra is: Saját csapat létrehozása!

A következő cikk ezeknek az embereknek szeretnek segítséget nyújtani, illetve azoknak is, akik ugyan már megalakultak de nem tudják, hogy hogyan és merre kellene lépniük és fejlődniük vagy éppen egy meglévő csapatnak szeretnék megalapítani egy új szárnyát.

Egy klub/csapat életútjának három kezdő fázisát szeretném bemutatni, és a különböző lépésekhez tanácsokat adni.


1. A „Kezdet” szakasz:


Mindig a kezdet a legnehezebb.

Szükség van egy erős magra, ami eltudja indítani az egészet, alapító tagokra. Két három emberrel érdemes nekivágni az útnak, szóval ha kedves olvasóm, te egyedül vagy legalább egy jóbarátodat próbáld meg megfertőzni 😉.

Ha megvan a mag, akkor meg kell teremtenetek annak a lehetőségét, hogy ti eltudjatok kezdeni edzeni, illetve, hogy ehhez mások tudjanak csatlakozni.

Felszerelés: 

Amivel neki tudtok vágni a buhurt világának:
-          Soft fejvédő - link
-          Soft kard - link
-          Soft pajzs - Ennek az elkészítéséről később lesz cikk
-          Szuszpenzor


Ezen kívül érdemes beszerezni pár méretre vágott fa rudat is, amivel lehet gyakorolni a vágásokat. (80-100 cm) Méretre vághattok kerti szerszámnyeleket is, de vehettek közepes méretű fejszenyeleket is. Egy picit drágább, de ergonomikus a kialakításuk és orr nehezek.

Az elején szerezzetek be mindenből több darabot. Ha például hárman áltatok össze, tegyetek félre némi pénzt és 2-3 plusz felszerelést is vegyetek. Ezt fogjátok ráadni az első érdeklődőkre.

Terem és edzések:

Egy klub életében a legsarkalatosabb pont az, hogy hol lehet őket megtalálni és hol lehet csatlakozni hozzájuk. Ez pedig nem, nem a facebook, hanem az edzőterem.

Persze nem arra gondolok, hogy a terem lesz az, ahol idegenek belefognak futni az emberbe. Viszont ez lesz az a hely, ahova megtudjuk őket hívni, ahol megtudjuk nekik mutatni a sportot, az edzéseket, a csapatot.

Képzeljük el, hogy megkeres minket valaki, hogy látta a neten ezt a buhurtot vagy mit, és tetszene neki. Szeretne csatlakozni, kipróbálni magát. Ha nincs a csapatnak heti szinten edzése egy fix helyen, akkor mit tudunk neki mondani?

„Fú nagyon örülünk. Hát most épp sehol se tudsz minket megnézni….de figyelj maradjunk 
kapcsolatban és ha van valami majd szólok.”

Mennyi az esélye annak, hogy ez után az emberünket még érdekelni fogja a csapatunk?

Legalább heti egy edzést kell megszervezni aminek fix az időpontja és a helyszín.

Hogy tudunk termet találni?

Kérdezzünk körbe a helyi iskolákba, hogy lehetséges e kibérelni a tornatermet. Kérdezzük meg az önkormányzatot nincs e termük, amit bérelni lehetne küzdősport edzésekhez(az elején nem kell egyből őket megijeszteni a páncélokkal és a fegyverekkel). A legtöbb modern edzőteremnek ma már van olyan része, ami bérelhető csoportos foglalkozásokhoz. Ennek is nyugodtan kérdezzünk utána.

Mivel az elején, ezt annak a maréknyi embernek kell állnia, aki elkezdi az egészet, törekedjünk heti egy alkalomra. Egy heti kétórás edzés már jó kezdés, aztán ezt fellehet duzzasztani 3 órásra, vagy heti két 1,5 órásra stb.  

Ha jó időben kezdünk neki az edzések tartásának, akkor egy ideig működhet a szabadtér is, bár azt hozzá kell tenni, hogy ez kevésbé lesz vonzó egy újoncnak mintha teremben lennénk.

Magukat az edzéseket megtartani teljesen egyedül nehéz. Mindenképpen kérjünk segítséget. Ez egy új sport, nincs oktatói kurzus. Ebben olyanok tudnak segíteni, akik már benne vannak a dologban.

A csapatvezető vegye fel a kapcsolatot a többi magyar csapattal és érdeklődjön körbe, hogy van e valaki, aki letud jönni és tudna e tartani vendégoktatást, illetve támpontokat adni, hogy mi legyen az tananyag a kezdeti időszakra stb. Ajánlatos olyan személyt választani az edzések tartására, akinek van már valamiféle küzdősportos tapasztalata és affinitása a dologhoz és aki könnyen együtt tud működni a vendégoktatóval.

Az elején nem kell nagyon túlgondolni. Alapvágások, ezeknek a védése, lábmunka, alapállás, tempó és távolság, kettes és hármas kombinációk, nagyon alap birkózó technikák. Ezekről kérjünk edzőtervet a vendég oktatótól. Illetve kövessük tovább ezt a blogot 😉

Toborzás:

A kezdeti időszakban, bármennyire is szeretjük, a csapatunk még nem fog túl impozáns látványt nyújtani. Pont emiatt először ésszel kezdjünk el új tagokat keresni, ezzel kímélve meg magunkat a csalódástól.

Az alapítótagok kérdezzenek körbe az ismerőseik között. Olyan emberekre fókuszáljunk, akiket nagy eséllyel érdekelhet egy ilyen új hobbi(szeretik a küzdősportokat, a történelmet, a fegyvereket és páncélokat stb).

Próbáljuk meg feltornázni a létszámot 5-8 főre.

A fenti feladatokat össze is hangolhatjuk. Ha megvannak az alapítók, még mielőtt belekezdenek mindenbe, már nyugodtan elkezdhetnek új embereket keresni a baráti társaságokból, hogy könnyebb legyen megosztani a terheket, termet bérelni, felszerelést vásárolni stb. Gyakorlatilag már az alapítótagok számát kezdjük el bővíteni.

Fontos pont még a Tagdíj!

A tagdíj az, amiből a csapat kiadásait és fejlesztéseit fizetjük. Fontos megérteni, hogy ez nem egyenlő azzal, hogy fogjuk a terembérlés díját és elosztjuk x felé.

A tagdíjat az ember azért fizeti, hogy része legyen valaminek, és nem azért, mert részt vett egy edzésen és ki kell fizetni a termet. Ezzel járul hozzá a közös célokhoz, tehát akkor is fizeti, ha éppen nem tudott elmenni edzeni.

Igen, ha egy csapat eléri azt a szintet, hogy stabilan képes működni ezen lehet lazítani, de nem ajánlom. A tagok ezzel is kitudják mutatni lojalitásukat a csapathoz, ezenkívül motiválja őket, hogy vegyenek részt a csapat életében, hiszen így van értelme annak, hogy havonta x ezer forintot befizetnek a csapatnak.

A csapat együttesen állapítsa meg a tagdíjat, jelöljön ki egy személyt, aki azt beszedi, és egy határidőt amíg azt minden hónapban be kell fizetni e tagoknak.

A tagdíjat a kezdeti időszak végén vezessük be, amíg még nem látjuk, hogy körülbelül milyen havi kiadással kell számolnunk addig nincs értelme.



2. A „Növekedés” szakasz:


Ha megvagyunk a fentebb felsoroltakkal, stabilan beálltak az edzések és megvannak a főbb posztokra az emberek, nekikezdhetünk tovább fejleszteni a klubot.

Irányvonal:

Az egy dolog, hogy buhurtozni akarunk, de sporton belül pontosan mivel akarunk foglalkozni? Az egyéni versenyszámok azok, amikre koncentrálunk? Nagyobb falatban gondolkodunk és egyből a csoportos versenyszámokra való felkészülés a cél? Vagy egy általánosabb, mindennel egy kicsit foglalkozó klub akarunk lenni, ahol az egyének döntenek?

Mindegyik járható út, de én azt tanácsolom, hogy először igenis tessék a legkisebb egységre lebontani a dolgot és 1v1-el foglalkozni. Az sosem árt. Még ha csak csapatban harcol az ember, akkor is jól jön, ha egymaga is képes megállnia helyét. Ezen kívül hazai jellemző, hogy itthon a versenyek nagyon nagy része egyéni versenyszámokra épül, már csak ezért is megéri ezzel a témával foglalkozni.

Az oktató nagyon fontos, hogy komolyan vegye a feladatát és sokkal nagyobb energiát tegyen bele az edzésekbe, mint a többi csapattárs. Készüljön rá, próbálja meg magát képezni, folyamatosan kommunikáljon a többi hasonló irányt választott csapattal és a klubja által kijelölt iránynak megfelelően állítsa össze az edzések menetrendjét és anyagát.

Ez egyéni feladat, amit rajta kívül senki sem fog és nem is tud elvégezni.

Ahogy haladunk előre az időben, lesznek olyanok, akik már régebb óta csatlakoztak és lesznek újoncok is. Értelemszerűen más-más edzésre van szüksége a két rétegnek. Ezt is meg kell oldani az edzéseken.

Egyik részt sem szabad elhanyagolni. A haladóknak unalmas lesz újra és újra elölről kezdeni, míg az újoncoknak sok minden kimaradhat, ha egyből a sűrűjébe dobjuk be őket.

Ha kicsi a létszám megoldható, hogy az edző egy edzésen belül szedi két csoportra a tagokat, mind a két félnek kiosztja a feladatokat és felváltva figyeli őket, foglalkozik velük. Viszont ahogy egyre bővül a létszám, eljön aza pont amikor ez már annyira nehézkes lesz, hogy segédoktatóra lesz szükség. Válasszunk ki valakit a haladók közül, aki elég képzett és eléggé érti a tanultakat, ahhoz, hogy letudjon venni valamennyi terhet a főedző válláról és nélküle is tudjon foglalkozni az újoncokkal.

A felszerelés fejlesztése:

Ha van lehetőségünk, és mondjuk a terem mellé tudunk raktárt, szekrényt stb bérelni akkor elkezdhetjük a termünket is felszerelni.

Készíthetünk cölöpöt abroncsokból, tarthatunk lent ütő és rúgó párnákat, kis kézisúlyzókat, matracokat, birkózóbábút, gumiköteleket vagy bármi mást, amit használni szeretnénk és beépíteni az edzésekbe.

Mivel ezek közös használatú dolgok, ezt vagy az eddig összegyűlt tagdíjból fedezzük, vagy a csapattagok együtt rakják össze hozzá a pénzt.

Az első fémfegyverek és páncélok beszerzésének is eljött az ideje. Ha megvan, hogy milyen versenyszámokra szeretnénk koncentrálni annak megfelelő felszereléseket szerezzenek be azok a tagok, akik már készen állnak erre. Ugyan ezekből is tarthatunk közös darabokat, de ez még is csak egyéni feladat, így a beszerzést a tagokra kell bízni.

Rendelhetünk közösen, vagy többen ugyan olyan terméket, de ezt saját költségen tegyük és ne az klubot terheljük le vele.

Nyitás kifelé:

A klubunk kezd végre úgy kinézni, mint egy igazi buhurtos csapat. Ideje a marketingen is fejleszteni.
Ha eddig nem tettük meg, válasszunk csapatnevet és logót. Ne vigyük túlzásba, ne legyen vicces a csapatnév vagy túlságosan arcoskodó. Ha szeretnénk lehet kissé historizáló és lehet valami latinul, elvégre még is csak középkori páncélokat és fegyvereket használunk. Lehet valami egyszerű, mondjuk a település neve kiegészítve azzal, hogy buhurt klub. Az sem árt, ha rövidíthető a név.

A logó szintén legyen valami könnyen azonosítható és komolyan vehető ábra. Ez kvázi a csapat címere, így a rajta megjelenő színek és szimbólumok köszönjenek vissza a tagok pajzsain és tabardjain is.

Ha ezzel megvagyunk hozzunk létre a klub számára weboldalt vagy Facebook oldalt. Ez fontos, mert így könnyen megtalálhatnak és elérhetnek minket idegenek, könnyebben reklámozhatjuk magunkat és oszthatunk meg a csapatról információkat és tartalmat.

Kezdjünk el komolyabban új tagokat toborozni. Hirdessünk nyílt edzéseket, amiket ingyen kilehet próbálni és meglehet nézni. Tartsunk helyben bemutatókat, ahol a város megismerkedhet a csapattal és a sporttal, illetve ezekre nyugodtan hívjuk meg a legközelebbi csapatokat is, hogy nagy létszámmal tudjunk megjelenni. Járjunk el helyi rendezvényekre is és toborozzunk!

Versenyek:

Ha már vannak olyan tagjaink, akik elsajátították az alapokat és van saját soft felszerelésük vigyük el őket versenyezni. Ugyan úgy, ha vannak már felpáncélozott tagjaink azok is induljanak el pár kisebb versenyen. Kezdjünk el ismerkedni, és gyűjteni a tapasztalatokat.

A lényeg, hogy tudjuk helyén kezelni ezeket a versenyeket. Nem a győzelem a lényeg, hanem a tapasztalatszerzés. Fontos, hogy a vezető és az edző ezt jól kommunikálja és megóvja attól a versenyzőiket, hogy egy esetleges vereség után demotiválttá valljanak.




3. A „Szintlépés” szakasz:



Van már egy működő csapatunk, kezdőkkel és haladókkal, teremmel, edzésekkel, felszereléssel és némi versenytapasztalattal. Itt az ideje szintet lépni és még profibbá válni.

A következő fontos lépés az, hogy létrehozzunk egy hivatalos sportegyesületet:
-          Számlaképesek leszünk, ami egy roppant fontos dolog!
-          Pályázhatunk
-          Mint csapat tudunk szerződni más felekkel

Ehhez szükség lesz 10 főre, aki egyesületi tag lesz, elnökre, alelnökre, illetve egy ügyvédre, aki segít lebonyolítani a folyamatot és egy könyvelőre, aki a számláinkkal és az adóbevallással küzd meg helyettünk.

Profibb felszerelés:

A tagok szerezzenek be minőségi, felszereléseket, amik tényleg ehhez a sporthoz lettek tervezve. Kezdjünk el profi mesterembereket keresni. Mire ide jutunk már vagy tudni fogjuk mire van szükség, vagy lesz kitől kérdeznünk.

Érjük el, hogy minél több tagunk rendelkezzen minden szükséges eszközzel. Saját páncél, saját fegyverek, saját pajzsok stb. Erre jó módszer a közös felszerelés rendelés(több ugyan olyan darabot rendelünk ugyan attól a mestertől). Budget armor szettek beszerzése ( Pl: GS studio Hardy és Brawler szettje Lengyelországból). link

A régi darabokat nem kell kukázni. Ha használhatók és kellőképpen védenek tökéletes kezdő darabok lesznek az újoncoknak. Semmi sem vész el csak átalakul.

Kapcsolatok:

Egy csapat rengeteget nyerhet, ha megvannak a megfelelő kapcsolatai. Dolgozzunk ezen!
A helyi önkormányzat fontos főleg, ha egy kicsi vagy egy közepes településről van szó. Tudjanak rólunk!

Vállaljunk megjelenést a helyi eseményeken: avatások, falu vagy városi napok. Ezek egyrészt plusz pontokat jelentenek, másrészt jó toborzó lehetőségek.

Megkereshetünk iskolákat és gimnáziumokat is, vállalhatunk gyerekfoglalkozásokat. Ezek elsőre feleslegesnek tűnhetnek, de az utánpótlás mindig jól jön illetve a közösségi munkával újabb ismerősöket nyerhetünk.

Ugyan így vegyük fel a kapcsolatot más sportegyesületekkel, hátha tudunk közösen projekteken dolgozni. Értelemszerűen legyen valami közös pont, ne a helyi fociklubbot vagy pingpong szakágat keressük meg, de küzdősportosokkal, vívókkal, harcművész klubokkal lehet, hogy jól tudunk együttműködni.

Még több verseny:

Itt az ideje eljárni a nagyobb hazai versenyekre is, illetve ha megvan rá a kellő felkészülés a környező országok versenyeire is menjünk el. Ez utóbbit főleg akkor, ha tényleg készen állunk már rá(teljes a csapat, minden résztvevőnk kellőképpen felszerelést és felkészült stb.

Új tapasztalatok, sikerélmények, közös emlékek. Ettől fogunk fejlődni és még jobban összekovácsolódni.

Ilyenkor is fontos, hogy jó legyen a hozzáállásunk a dologhoz. Tudjuk helyén kezelni a különböző helyzeteket és reális célokat tűzzünk ki. Más legyen az elvárásunk egy nemzetközi tornán, és más egy helyi versenyen. Még nem vagyunk profik, így az elsődleges cél a helytállás és a tanulás. Nyitott szemmel járjunk ezeken a versenyeken, figyeljünk a profi csapatokra, lessünk el trükköket stb.

Rendezzük meg az első saját versenyünket! Rengeteg meló lesz, de egy jó versenynél nincs jobb reklám! Használjuk fel ezt arra, hogy a helyieket megismertessük a sportunkkal és lássák mi is az amiért edzünk. Új tagokat vonzhatunk be így, támogatókat nyerhetünk.

Először ezt is kezdjük kicsiben. Egy maximum kettő versenyszám és hazai résztvevők. Aztán ha kezdünk belejönni akár külföldi csapatokat is meghívhatunk. A lényeg, hogy itt is figyeljünk a fejlődésre és a minőségre. Ne vállaljuk túl magunkat

Figyeljünk a többi versenyre, és ne szervezzünk rá senkire sem. Keressünk üresjáratokat a szezonban, beszéljünk össze más csapatokkal. Akár egy utazóversenyt is szervezhetünk ami minden évben más kis klubnál van megtartva. Lehetnek ezek meghívásos versenyek is amik x darab, fix meccsből állnak. Ezeket még egyszerűbb megszervezni.

Legyünk kreatívak, és ne csak mint verseny tekintsünk a saját eseményünkre. Legyenek tagok akik körbejárják a nézőket és szóró-lapoznak. Mondjuk be többször is, hogy hol lehet minket elérni, hol vannak az edzések.

Nos ez lenne az én….Blueprint-em. Mi is hasonló utat jártunk/járunk be és kisebb nagyobb megtorpanások mellet de úgy érzem folyamatosan fejlődő csapat vagyunk. Sok sikert kívánok minden lelkes kalandornak, aki erre a rögös, de még is csodálatos útra lép. Igen, rengeteg vele a meló, de higgyétek el nekem, megéri! 


Ujvári Ádám,
Ferreus Lupus SE