Élménybeszámoló Prágából:
0. nap:
Szerdán indultunk meg Prágába az ország különböző
pontjaiból. A tábort előre küldtük a versenyzők nagy része csak este érkezett
meg a városba. Maga az autóút jól telt, még ha körülbelül hat óra is volt, jól
lehetett haladni az autópályákon.
Amivel gond volt: Megtalálni a konkrét helyszínt. Egész Prágában csak a torna közvetlen közelében voltak plakátok és azok sem túl
segítőkészek. A parkolóból eljutni a táborba…sötétben nem kis feladat volt. Egész
éjszaka kóboroltak a parkban az emberek.
A tábor hiába érkezett meg kora este, a beígért segítség a
szervezők részéről annyit csúszott, hogy vaksötétben kellett már sátrat
állítani. Hála Istennek ezt is megtudtuk oldani és tizenegy felé már mindenki
ágyban volt.
1. nap:
Reggel a tornát egy megnyitóünnepséggel
kezdték bent a városban. Kifejezetten szórakoztató volt ahogy felpáncélozva
felraktak minket buszokra és úgy vittek át az egyik nagyobb térre. Itt
mindenkit köszöntött a HMBIA vezetője, egy rövidebb beszédet tartott még a
helyi kapitány is majd a nézőknek is bemutatták az összes csapatot. Sajnos
visszafelé már késtek a buszok így a legtöbben gyalog másztunk vissza a hegyre.
Délután elkezdődött a verseny, egyből az egyik
legizgalmasabb kategóriával. 21v21. Már itt látszott, hogy idén az ukránok
nagyon le akarják nyomni az Oroszokat. Ez végül nem sikerült nekik de így is
feljebb léptek egy szintet és megelőzték a fehéroroszokat. Leírhatatlan élmény
volt élőben látni egy-egy ilyen küzdelmet.
2. nap:
Ezen a napon főleg az 5v5 csoportok kerültek sorra.
Illetve pár 1v1 csoport is. Egervári Máté a C csoportba került így ő is ezen a
napon kezdett. ( a csoportbeosztásokról
később). Egy német ellenféllel kezdett aki rutinos triatlonos volt majd pedig
egy ukrán versenyzővel. Máté végig tartotta magát és nagyon szépen helytállt de
a kevés pihenő teljesen elvitte az erejét a harmadik meccsig. Ez igaz volt az
ellenfelére is, aki a harmadik kör(pajzs+kard) végére már szinte csak állni
tudott. Biztosra éreztük Máté győzelmét, sőt mikor a végén odaálltak a bírók
mellé az ellenfél is gratulálni akart neki…mire a marshalok bejelentették hogy
2-1 arányban az ellenfél nyert. Hihetetlen érzés volt. Már akkor éreztük, hogy
baj van mikor a buckleres számnál Máté hiába vitt be 3nál jóval több tiszta
találatot nem állították le a harcot.
A nap hátralévő részét a csapat nagy része a városban
töltötte. Prága gyönyörű, még így is hogy csak egy apró szeletét láttuk
lenyűgöző volt. Sok magyarral találkoztunk, hiszen a hoki VB-t is akkor
tartották és sok szurkoló jött el arra is.
3.nap:
A fejetlenség folytatódott. Reggel háromnegyed
kilencre odarendeltek minket a főkarámhoz teljesen felszerelve mondván, hogy mi
kezdünk. Ehhez képest bőven volt előttünk mérkőzés.
Németek ellen kezdtünk, az első menetet könnyen hoztuk még
úgy is, hogy a bírók megint érthetetlen okok miatt fogtak vissza versenyzőt
tőlünk, miközben hagyták, hogy a karám másik végében folytatódjon a küzdelem.
Emiatt a végét újra is kellet játszani. Z-t és Ádámot beküldték a ringbe egy
német szálfegyveres ellen. Biztosra akartunk menni, így Z-t pár másodperc
alatt magával rántotta a földre az ellenfelünket. A második ment még simább volt, bár a végén
3-1 ellen nem állították le a mérkőzést pedig a szabályok szerint nem kellett
volna folytatni. A másik talpon lévő németen nem volt se páncélkesztyű se
pajzs.
A francia és orosz csapat nagy fölénnyel vert el minket. Sajnos nagyon érződött a szintkülönbség, de
arra büszkék vagyunk, hogy szemben más veterán csapatokkal még az oroszok ellen
sem az egy helyben toporgást, vagy a hátrálást választottuk hanem bátran nekik
mentünk.
Az első körben az utolsó cseh meccs megint csak nagyon kérdéses volt. A győzelmüket nem vitatjuk, tényleg rengeteget fejlődtek tavalyhoz képest, nagyon jó harcosaik vannak, de a bírók volt amikor feltartottak magyar harcost, volt pedig amikor le is ültettek olyan dolgokért amiket másoknak még bőven elnéztek.
Talán ha nem fárasztanak ki minket az előttük
lévő csapatok megtudtuk volna őket fogni, de így a harmadik menetet megint csak
ők nyerték így a meccset is.
Az amerikaiak nem jelentek meg, a másik idén debütáló,
holland csapat pedig feladta a meccset
ellenünk. Négy emberük maradt ellenünk és ugyan benne lettünk volna abban, hogy
akkor mi is csak ennyit állítunk ki ellenük, a kapitányuk nem vállalta a harcot
a további sérülésveszélyre hivatkozva.
Negyedik ként tovább jutottunk az első körből!!!
Délután a csoportos mérkőzések folytatása előtt az utolsó négy
1v1 csoport is befejezte a küzdelmeket. Ádámffy Zsigmond a G csoportba került
így ő is aznap léphetett ringbe. A bírók vele is elég megkérdőjelezhetően
bántak. A kesztyűjét engedték az első körben, majd levetették vele a második és
harmadik körben. Az ellenfél nagyon lovagias volt, mikor úgy tűnt, hogy
Zsigmondot kizárják a kesztyű miatt inkább odaadta volna a saját kesztyűjét
csak, hogy folytatni lehessen a mérkőzést. A harmadik menet végén nem engedték
levetkőzni a srácokat, és hosszan tanácskoztak…majd hihetetlen módon ennek
ellenére 3-0 az izraeli versenyző nyert. Kérdés ha ennyire egyértelmű volt az
eredmény, miért kellett tanácskozni…miért nem vehették le egyből a sisakot?
Sajnos az egyik becsúszó vágás Zsigmond vállát úgy találta
el, hogy nem tudta tovább folytatni a versenyt.
Minél gyorsabb felépülést
kívánunk Zsigmond!
A szervezői munka tovább döcögött és odarendelték a 5v5
csapatunkat a karámhoz közvetlenül Zsigmond meccse után. Itt felöltözve, a
szakadó esőben vártuk végig míg lemegy az összes mérkőzés és csak utolsóként
léphettünk homokra. Az Argentinok elleni meccs nagyon élvezetes volt. Meglátszott
rajtuk, hogy profikkal edzenek és, hogy rengeteg nagy versenyre eljártak az
idén (Moszkvában különdíjasok lettek!) ugyan nem akkora fölénnyel mint az oroszok
vagy a franciák de legyőztek minket.
A jó és rossz eredmények ellenére is sikernek könyveltük el
ezt a napot, hiszen első versenyes csapatként helytálltunk egy nagyon erős
mezőnyben.
4. nap:
A vidéki csapattagok már reggel visszaindultak
MO-ra. Páran még maradtunk megnézni a döntőket, illetve a záró ceremónián is
ott kellett lennünk. Nézőként legalább akkora élmény volt kint lenni mint
versenyzőként. A 21v21 és az 5v5 döntő egyszerűen epikus volt. Profi versenyzőket, sportolókat láthattunk
mindent beleadva küzdeni akikért tényleg lehetett rajongani. Ezeknek az
embereknek ez nem hobbi és nem szórakozás. Az ukrán 5ös csapat legyőzte az
Orosz2-t az Orosz3-t de végül az Orosz1 megtudta őket fogni. A 21fős
csapatoknál a nyugatiak megint csak kiszorultak a dobogóról. A fehéroroszok
harmadikként, az ukránok másodikként az oroszok pedig „meglepő” módon elsőként
végeztek.
A záróünnepség előtt a férfi 1v1 döntő zajlott le. Mintha
valami gladiátor küzdelmet nézhettünk volna. Idén Lapik lett a bajnok Ukolov a második és
Petrik a harmadik.
Összegzés:
Negatívumok: Hiába világverseny, a szervezés elég akadozós. Sajnos
nincs saját marsallunk emiatt nem tudunk annyira belelátni a szabályokba mint a
többi csapat. Mivel teljesen önköltséges a verseny, eléggé sok a kiadás. Sajnos
nem sikerült teljesen alkalmazkodnunk az idei csoportbontáshoz. A tavalyival
ellentétben idén nem bontották szét a csoportokat hanem egymásután kelet
végigpörgetni minden küzdelmet. Ez azt jelentette, hogy egy egy csapatnak
reggeltől estig kellett folyamatosan készenlétben lennie, illetve ha egyszer
elkezdődtek a meccsek akkor nem sok pihenő volt közöttük. Ez a magyar csapatnak
kifejezetten nagy nehézséget okozott, mivel 2-3szor nehezebb felszerelésben
voltunk mint a többiek.
Pozitívumok: Rengeteg
tapasztalatot tudtunk gyűjteni illetve sok-sok apró trükköt és stratégiát
sikerült ellesni a profiktól. A hibáinkat is kitudjuk elemezni így könnyebb lesz
fejlődni és előre lépni. A support csapatunk nagyon jól kezelte a problémákat,
gyorsak voltak és hatékonyak. A szurkolóink pedig bámulatosak. Bármikor ringbe
léptünk a magyarok voltak a leghangosabbak. SŐT a német meccs alatt nem csak a
magyarok de a körülöttünk ülő szlávok is kiabálták a RIA RIA HUNGÁRIÁT.
Felemelő érzés így versenyezni. Minden harcosnak sokat jelent ha ekkora
támogatást kap. A többi csapat is jól reagált ránk. Sokan odajöttek gratulálni
és kiemelték, hogy elsőéves csapatként nagyon jók voltunk. Lengyel, osztrák,
szerb és szlovák meghívásokat is kaptunk. Nagyon jó közösségbe kerültünk.
Az idei évben ráléptünk egy útra, ami ugyan nagyon nehéz és
kihívásokkal teli, de úgy érezzük ha sikerül végigjárni , sok dicsőséghez fog
még minket vezetni.