2015. május 12., kedd

BOTN 2015



Élménybeszámoló Prágából:


0. nap:

Szerdán indultunk meg Prágába az ország különböző pontjaiból. A tábort előre küldtük a versenyzők nagy része csak este érkezett meg a városba. Maga az autóút jól telt, még ha körülbelül hat óra is volt, jól lehetett haladni az autópályákon. 

Amivel gond volt: Megtalálni a konkrét helyszínt. Egész Prágában csak a torna közvetlen közelében voltak plakátok és azok sem túl segítőkészek. A parkolóból eljutni a táborba…sötétben nem kis feladat volt. Egész éjszaka kóboroltak a parkban az emberek. 

A tábor hiába érkezett meg kora este, a beígért segítség a szervezők részéről annyit csúszott, hogy vaksötétben kellett már sátrat állítani. Hála Istennek ezt is megtudtuk oldani és tizenegy felé már mindenki ágyban volt.

1. nap:    

Reggel a tornát egy megnyitóünnepséggel kezdték bent a városban. Kifejezetten szórakoztató volt ahogy felpáncélozva felraktak minket buszokra és úgy vittek át az egyik nagyobb térre. Itt mindenkit köszöntött a HMBIA vezetője, egy rövidebb beszédet tartott még a helyi kapitány is majd a nézőknek is bemutatták az összes csapatot. Sajnos visszafelé már késtek a buszok így a legtöbben gyalog másztunk vissza a hegyre. 

Délután elkezdődött a verseny, egyből az egyik legizgalmasabb kategóriával. 21v21. Már itt látszott, hogy idén az ukránok nagyon le akarják nyomni az Oroszokat. Ez végül nem sikerült nekik de így is feljebb léptek egy szintet és megelőzték a fehéroroszokat. Leírhatatlan élmény volt élőben látni egy-egy ilyen küzdelmet.

2. nap: 

Ezen a napon főleg az 5v5 csoportok kerültek sorra. Illetve pár 1v1 csoport is. Egervári Máté a C csoportba került így ő is ezen a napon kezdett.  ( a csoportbeosztásokról később). Egy német ellenféllel kezdett aki rutinos triatlonos volt majd pedig egy ukrán versenyzővel. Máté végig tartotta magát és nagyon szépen helytállt de a kevés pihenő teljesen elvitte az erejét a harmadik meccsig. Ez igaz volt az ellenfelére is, aki a harmadik kör(pajzs+kard) végére már szinte csak állni tudott. Biztosra éreztük Máté győzelmét, sőt mikor a végén odaálltak a bírók mellé az ellenfél is gratulálni akart neki…mire a marshalok bejelentették hogy 2-1 arányban az ellenfél nyert. Hihetetlen érzés volt. Már akkor éreztük, hogy baj van mikor a buckleres számnál Máté hiába vitt be 3nál jóval több tiszta találatot nem állították le a harcot. 

A nap hátralévő részét a csapat nagy része a városban töltötte. Prága gyönyörű, még így is hogy csak egy apró szeletét láttuk lenyűgöző volt. Sok magyarral találkoztunk, hiszen a hoki VB-t is akkor tartották és sok szurkoló jött el arra is.

3.nap: 

A fejetlenség folytatódott. Reggel háromnegyed kilencre odarendeltek minket a főkarámhoz teljesen felszerelve mondván, hogy mi kezdünk. Ehhez képest bőven volt előttünk mérkőzés.  

Németek ellen kezdtünk, az első menetet könnyen hoztuk még úgy is, hogy a bírók megint érthetetlen okok miatt fogtak vissza versenyzőt tőlünk, miközben hagyták, hogy a karám másik végében folytatódjon a küzdelem. Emiatt a végét újra is kellet játszani. Z-t és Ádámot beküldték a ringbe egy német szálfegyveres ellen. Biztosra akartunk menni, így Z-t pár másodperc alatt magával rántotta a földre az ellenfelünket.  A második ment még simább volt, bár a végén 3-1 ellen nem állították le a mérkőzést pedig a szabályok szerint nem kellett volna folytatni. A másik talpon lévő németen nem volt se páncélkesztyű se pajzs.

A francia és orosz csapat nagy fölénnyel vert el minket.  Sajnos nagyon érződött a szintkülönbség, de arra büszkék vagyunk, hogy szemben más veterán csapatokkal még az oroszok ellen sem az egy helyben toporgást, vagy a hátrálást választottuk hanem bátran nekik mentünk.  


Az első körben az utolsó cseh meccs megint csak nagyon kérdéses volt. A győzelmüket nem vitatjuk, tényleg rengeteget fejlődtek tavalyhoz képest, nagyon jó harcosaik vannak, de a bírók volt amikor feltartottak magyar harcost, volt pedig amikor le is ültettek olyan dolgokért amiket másoknak még bőven elnéztek.  
Talán ha nem fárasztanak ki minket az előttük lévő csapatok megtudtuk volna őket fogni, de így a harmadik menetet megint csak ők nyerték így a meccset is.
Az amerikaiak nem jelentek meg, a másik idén debütáló, holland csapat pedig  feladta a meccset ellenünk. Négy emberük maradt ellenünk és ugyan benne lettünk volna abban, hogy akkor mi is csak ennyit állítunk ki ellenük, a kapitányuk nem vállalta a harcot a további sérülésveszélyre hivatkozva.

Negyedik ként tovább jutottunk az első körből!!!   

Délután a csoportos mérkőzések folytatása előtt az utolsó négy 1v1 csoport is befejezte a küzdelmeket. Ádámffy Zsigmond a G csoportba került így ő is aznap léphetett ringbe. A bírók vele is elég megkérdőjelezhetően bántak. A kesztyűjét engedték az első körben, majd levetették vele a második és harmadik körben. Az ellenfél nagyon lovagias volt, mikor úgy tűnt, hogy Zsigmondot kizárják a kesztyű miatt inkább odaadta volna a saját kesztyűjét csak, hogy folytatni lehessen a mérkőzést. A harmadik menet végén nem engedték levetkőzni a srácokat, és hosszan tanácskoztak…majd hihetetlen módon ennek ellenére 3-0 az izraeli versenyző nyert. Kérdés ha ennyire egyértelmű volt az eredmény, miért kellett tanácskozni…miért nem vehették le egyből a sisakot?

Sajnos az egyik becsúszó vágás Zsigmond vállát úgy találta el, hogy nem tudta tovább folytatni a versenyt. 
Minél gyorsabb felépülést kívánunk Zsigmond!

A szervezői munka tovább döcögött és odarendelték a 5v5 csapatunkat a karámhoz közvetlenül Zsigmond meccse után. Itt felöltözve, a szakadó esőben vártuk végig míg lemegy az összes mérkőzés és csak utolsóként léphettünk homokra. Az Argentinok elleni meccs nagyon élvezetes volt. Meglátszott rajtuk, hogy profikkal edzenek és, hogy rengeteg nagy versenyre eljártak az idén (Moszkvában különdíjasok lettek!) ugyan nem akkora fölénnyel mint az oroszok vagy a franciák de legyőztek minket. 

A jó és rossz eredmények ellenére is sikernek könyveltük el ezt a napot, hiszen első versenyes csapatként helytálltunk egy nagyon erős mezőnyben. 


4. nap: 

A vidéki csapattagok már reggel visszaindultak MO-ra. Páran még maradtunk megnézni a döntőket, illetve a záró ceremónián is ott kellett lennünk. Nézőként legalább akkora élmény volt kint lenni mint versenyzőként. A 21v21 és az 5v5 döntő egyszerűen epikus volt.  Profi versenyzőket, sportolókat láthattunk mindent beleadva küzdeni akikért tényleg lehetett rajongani. Ezeknek az embereknek ez nem hobbi és nem szórakozás. Az ukrán 5ös csapat legyőzte az Orosz2-t az Orosz3-t de végül az Orosz1 megtudta őket fogni. A 21fős csapatoknál a nyugatiak megint csak kiszorultak a dobogóról. A fehéroroszok harmadikként, az ukránok másodikként az oroszok pedig „meglepő” módon elsőként végeztek.
A záróünnepség előtt a férfi 1v1 döntő zajlott le. Mintha valami gladiátor küzdelmet nézhettünk volna.  Idén Lapik lett a bajnok Ukolov a második és Petrik a harmadik.

Összegzés: 


Negatívumok: Hiába világverseny, a szervezés elég akadozós. Sajnos nincs saját marsallunk emiatt nem tudunk annyira belelátni a szabályokba mint a többi csapat. Mivel teljesen önköltséges a verseny, eléggé sok a kiadás. Sajnos nem sikerült teljesen alkalmazkodnunk az idei csoportbontáshoz. A tavalyival ellentétben idén nem bontották szét a csoportokat hanem egymásután kelet végigpörgetni minden küzdelmet. Ez azt jelentette, hogy egy egy csapatnak reggeltől estig kellett folyamatosan készenlétben lennie, illetve ha egyszer elkezdődtek a meccsek akkor nem sok pihenő volt közöttük. Ez a magyar csapatnak kifejezetten nagy nehézséget okozott, mivel 2-3szor nehezebb felszerelésben voltunk mint a többiek.

Pozitívumok:  Rengeteg tapasztalatot tudtunk gyűjteni illetve sok-sok apró trükköt és stratégiát sikerült ellesni a profiktól. A hibáinkat is kitudjuk elemezni így könnyebb lesz fejlődni és előre lépni. A support csapatunk nagyon jól kezelte a problémákat, gyorsak voltak és hatékonyak. A szurkolóink pedig bámulatosak. Bármikor ringbe léptünk a magyarok voltak a leghangosabbak. SŐT a német meccs alatt nem csak a magyarok de a körülöttünk ülő szlávok is kiabálták a RIA RIA HUNGÁRIÁT. Felemelő érzés így versenyezni. Minden harcosnak sokat jelent ha ekkora támogatást kap. A többi csapat is jól reagált ránk. Sokan odajöttek gratulálni és kiemelték, hogy elsőéves csapatként nagyon jók voltunk. Lengyel, osztrák, szerb és szlovák meghívásokat is kaptunk. Nagyon jó közösségbe kerültünk. 

Az idei évben ráléptünk egy útra, ami ugyan nagyon nehéz és kihívásokkal teli, de úgy érezzük ha sikerül végigjárni , sok dicsőséghez fog még minket vezetni.