Bandázs, fogvédő, szőlőcukor és zene
Ebben a cikkben szeretnék veletek megosztani pár apróbb
trükköt, amivel biztonságosabbá és élvezetesebbé tudjátok tenni az edzést és a
vívást.
Kezdjük a biztonsággal:
Vívás során az ízületeink elég nagy megterhelésnek vannak
kitéve és emiatt védenünk kell azokat. A legtöbb ízület számára elég, ha szépen
átmozgatjuk őket a bemelegítés alkalmával, de a csuklónkra kifejezetten
vigyáznunk kell.
A vágások, az ütések, az átváltások, a csuklóból vívás
illetve a nehéz, előre tolt súlypontú kardok használata mind veszélyezteti a
csuklónk épségét. Ha nem vigyázunk, könnyen megkophatnak a porcok, vagy ami
gyakoribb, meghúzhatjuk az ínszalagokat.
A bemelegítésen kívül, használjunk bandázst, hogy tartsa és
védje csuklónkat!
Bandázst szinte az összes küzdősportban használnak a
versenyzők, és a pusztakezes harcművészeteknek elengedhetetlen kelléke. A
megfelelő tartás mellett, melegen tartja a csuklót és felszívja az izzadságot. Mivel hasonló megpróbáltatásoknak van kitéve a testünk használjuk nyugodtan a már bevált eszközöket mi is. Így
egyaránt megúszhatjuk a sérüléseket, és a kesztyűnk élettartama is nő, hiszen a
nedvesség nem eszi meg a bőrt.
Ha nagyon passzos a páncélkesztyű, nem mindig fér alá a sima
bandázs, ami az öklöt és a kézfejet is takarja. Ilyenkor vagy használjunk csukló-bandázst
vagy nagyobb kesztyűt.
A modern protektorok közül herevédőt egyre többen használnak,
ezért erről nem is írnék. Amit szeretnék még a figyelmetekbe ajánlani az a
fogvédő fontossága.
Könnyen gondolhatnánk, hogy felesleges, hiszen a zárt sisak
megvéd, de ez koránt sincs így. A találatok olyan erővel csapódnak be, hogy
könnyen összekoccanhatnak a fogaink, akkora erővel, hogy megsérülhet a zománc,
vagy akár le is törhet egy egész darab a fogunkból. A fogvédő ezen kívül a
nyelvet is védi, nem engedi, hogy komolyabban szétharapjuk.
A fogvédő még egy nagy előnye, hogy segít ráhangolódni a
helyes légzéstechnikára. Mivel van valami a szánkban, sokkal ösztönösebben jön
az „orron be-szájon ki” légzés.
Élvezetesebb edzés:
Az edzések eredményességéhez nagyban hozzájárul az is, hogy
hogyan érezzük magunkat munka közben.
Egy hosszú, megerőltető edzés alatt sokszor érzi az ember
úgy, hogy ennyi, nem bírja tovább. Elvész az energia, ami hajtana tovább.
Ilyenkor egy kevés szőlőcukor csodákra képes!
Feljebb tolja a vércukorszintet, és segít abban, hogy végig tudjunk menni a kitűzött célokon és nyűglődés
helyett élvezni tudjuk a munkát.
Hogyan adagoljuk a szőlőcukrot:
Az egyik módszer az, ha az edzés különböző szakaszai között
eszünk megy egy-két szemet. Mindig mikor végzünk egy szakasszal és valami újba kezdünk,
ahol szükség van egy kis felfrissülésre. Például az erőnlét és a technikai edzés között, vagy szabad harc előtt. De ezt a módszert alkalmazhatjuk
nyugodtan akkor is, ha nem összetett edzést csinálunk. Egy konditermes edzés
közben is nyugodtan szabjuk meg a szakaszokat.
A másik módszer, hogy a különösen nagy megerőltetéssel járó
feladatokhoz kötjük a szőlőcukrot. Vagy a feladat előtt pár perccel együnk egy
keveset, vagy közvetlenül utána. Az utóbbi módszernél megpróbálhatjuk egyfajta
jutalomként felfogni a cukrot és arra programozni az agyunkat, hogyha sikerül a
feladat jutalom jár érte. Ez egy kissé bizarr, de ha sikerül ráhangolódni a
dologra, egész jó motiváció.
A cukor elfogyasztása után mindig igyunk egy kevés vizet, és
öblítsük ki a szánkat, hogy ne ragadjon a további munka alatt.
Ahhoz hogy élvezzük az edzést, vagy a küzdelmet nagyon
fontos, hogy motiváltak legyünk. Kell egy cél, ami mozgásban tart minket,
valami ami felpörget és segít, hogy teljesen rátudjunk koncentrálni a
feladatunkra és mindent bele tudjunk adni.
A zene segíthet ráhangolódni az edzésre, és elérni a
megfelelő állapotot arra, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból. Ez fokozottan
igaz a monoton feladatoknál, mint amilyen a futás, vagy a kondizás, vagy az ütőcölöpös
edzések.
Ezen kívül a zene abban is segíthet, hogy egy-egy meccs
előtt időben feltudjuk húzni magunkat és kellő agresszivitással tudjunk vívni.
Próbáljuk meg kiválogatni a saját számainkat!